Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben

nek valami járulékos dolga volt, hanem mivel házaikon kívül más földjük egyáltalán nem volt, megélhetésük forrását jelentette. Az 1847/1848. évi országgyűlésen alkotott jobbágytörvények viszont éppen a jobbágyszőlők terén hoztak létre visszás helyzetet. A törvények az úrbéri terheket eltörölték, vagyis az úrbéres földet felszabadították, viszont a szőlőkről nem rendelkeztek, ezeknek legnagyobb része pedig szerte az országban nem úrbéres területen volt. Így a szőlők a régi állapotukban maradtak, a földesúr (Egerben a kettős földesuraság, a püspökség és a főkáptalan) megtartotta tulajdonjogát a szőlők felett, és a szőlőművelő zsellérnép továbbra is dézsmafizetője maradt földesurának. 1848-ban törvény előtti egyenlőség deklarálásával ugyan „személy" szerint a zsellérek is felszabadultak, mivel az egyház önként lemondott a tizedről, így annak fizetésétől is mentesültek, de a borkilencedet továbbra is kötelesek voltak fizetni. Most a telkesgazdák kedvező jogállására hivatkozva tagadta meg több zsellér Egerben önkényesen a dézsmafizetést. A képviselőház is kénytelen volt napirendre tűzni a tarthatatlan felemás helyzetet. Nyáry Pál, valamint Táncsics Mihály törvényjavaslatot nyújtott be a bordézsma eltörlésére,

1''''

2 melyet az országgyűlés Deák által az összes függő úrbéri kérdések rendezésére benyújtandó kormányjavaslat tárgyalásakor óhajtott elővenni. Még mielőtt az igazságügyminiszter beterjesztésére sor került volna, a képviselőház 1848. szeptember 15-én egyhangúlag elvi határozatot hozott a 6zőlődézsma eltörlésére.

1'*

3 Deák szeptember 19-én beadott törvényjavaslata, mely összefogta a függő kérdéseket, azonban visszalépést jelentett a szeptember 15-i elvi határozathoz képest, mert nem javasolt általános és kötelező örökváltságot, hanem csupán lehetőséget nyújtott a megváltásra. Továbbra is vita tárgyát képezte, ki viselje a váltságösszeg terhét, és mi legyen a kárpótlás alapja: a jövedelem, vagy maga a föld értéke a rá telepített szőlő nélkül? Kossuth Hírlapjában már augusztus 8-án azt írta Szokolai István „A bordézsma" című cikkében: „ ... a kárpótlási tőke evaluatiójánál a szőlő- és gabonatermesztöt nem lehet egyenlővé tenni. Egészen más tőkét képvisel a borkilenced és egészen mást, mégpedig jóval kisebbet a gabonadézsma. Nem lehet, de nem szabad tehát azt mondani, hogy oly 20-szoros tőkét kapjon a szőlő ura, mint kap az úrbéri szántóföldektől".

lV

i A képviselőház végül is a földérték mellett döntött, s 172 szavazattal, 82 ellenében kimondta, hogy a megváltás terhét az állam viseli, de nem minden különbség nélkül mindenkiét.

1''

5 Csiky Sándor a képviselők többségével együtt azt vallotta, hogy „ne a szőlőtulajdonosokat terhelje a kárpótlási összeg megtérítése", ezért az állami megváltás mellett szavazott.

1/|

C 39