Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben
reakció egyelőre csak burkoltan jelentkező aknamunkájával, másfelől a pozsonyi törvényhozás megoldatlan, vagy nyitvahagyott szociális kérdéseivel, s nem utolsósorban az egyre növekvő nemzetiségi feszültséggel, amelyet a bécsi kamarilla ügynökei is állandóan szítottak. 1848. április 10-én, a hevesi megyegyűlésen demokratikus újításokat határoztak el bevezetni. 12 4 Kimondták a „tekintetes" rendi cím használatának megszűnését, s helyette a „polgárok" és „uraim" megszólítást ajánlották. Bizalmi nyilatkozat intézéséről is döntöttek István nádorhoz, Batthyány miniszterelnökhöz és Kossuthoz. Külön kiemelték Nyáry Pál iránti nagyrabecsülésüket „a pesti forradalom eszélyes vezetése végett", aki „néhány nyugtalan főnek a vörös szalaghoz állítólag kötött elvek kivihetetlenségét megmagyarázta". Ezt követően újabb, figyelemre méltó indítványt tárgyaltak: javaslat hangzott el, hogy „más megyék példájára a tanácskozásokban döntő szavazattal beleszólhasson mindenki". Ezt a progresszív indítványt azonban a többség nem pártolta, óvatosan azzal érveltek, „törvényt csak törvény által lehet megsemmisíteni.. ., ellenkezőt ne cselekedjék a közgyűlés azzal, mit az országgyűlés lát jónak cselekedni". A vita során Hanis Imre támadásba ment át a nemesség ellen, amit Pap Pál alaptalannak nyilvánított, hiszen a nemesi osztály „önszántából" lemondott előjogairól. Az éles ellentámadásra Hanis némileg meghátrált, s kijelentette: félreértetett, „mert ő nem az egész nemességet.. ., hanem annak csak egy részét, különösen Heves megye egykori retrográd haladóit kívánta lehordani". Hozzáfűzte azonban, hogy kétélű politikai lépésekkel, „fokozatos concessiók mellett, a jelen forradalmi haladás semmi esetre sem következhetett volna be". A Fiatal Magyarország köre, a március ifjak csoportja a nemesi polgárosodás igényein és következményein túlmenő változást igényelve hallatta egyre radikálisabban szavait. Természetes, hogy ők már előre szűknek érezték azt a tevékenységi kört, melyre a polgári átalakulásban számíthattak, ha az megreked annál, ami végül lett: a jobbágyok állami kárpótlás melletti felszabadítása, a nemesi birtok kötöttségeinek megszüntetése, bizonyos polgári intézmények behozatala „s a társadalom vezetésében a nemeslevélnek a pénzesládával való kiegészítése", 12 5 Ez a plebejus értelmiségi csoport (valójában az emelkedni akaró kispolgárság intellektuális élcsapata), mikor túlemelkedett annak a társadalmi rétegnek igényein, amely őt elindította, tulajdonképpen a társadalom pillanatnyi valóságától szakadt el. A polgárosodó parasztok, a bomló kisnemesség, a felgyorsultan differenciálódó polgárság, amely a hazai kapitalista átrétegződés során végül a kispolgárságba olvadt, nem egységes tömböt alkotott, 34
