Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)

A kiegyezés ellenfele

részesei voltak a törvényhozásmik ... de arra nein fordult elő eset a múltban, hogy recriminatiót, vádat emellek volna a törvényhozás ellen" — mondta a miniszter.

53

1 A Deák-párt az 1869-es választási „sikertelenségre" is felelni kívánt a közigazgatás és a választójogi rendszer átszervezésével.

532 A kormány ugyanakkor taktikailag elengedhetetlen lépésnek tekintette Heves és Külső-Szolnok vármegye „rendkívüli jogállásának" felfüggesztését, az állandó parlamenti ellenzéki támadások megszüntetése miatt is. Világosan látta, hogy az adott helyzet előnytelen számára a megyei és városi törvényhatóságok szervezetének szabályozására irányuló parlamenti küzdelem szempontjából. Mindezzel összefüggött Rajner Pál kinevezése belügyminiszterré, hiszen ő volt az, aki az 1867-es hevesi királyi biztossága idején kellő tapasztalatokat szerezve, már akkor sürgette a kérdés új szabályozását.

53

3 Rajner első ténykedése volt, hogy 1889. december 1-én felmentette gróf Szapáry Gyulát nemcsak királyi biztosi, hanem főispáni helytartói megbízatásától is,

5

3'

1 és visszaállította Heves és Külső-Szolnok vármegye önkormányzatát. A kettős vármegye élére rövid időre ismét Bartakovics Albert örökös főispán került. „A hevesi eset — amely Kossuth szavaival élve —, valóságos partialis államcsíny volt",

5:r

> kétségtelenül az ellenzéki erők bátor helytállásáról tanúskodott. Azt a jogi bizonytalanságot pedig, amely a helyhatóságok önkormányzatában fennállott a kiegyezést követő években is, a köztörvényhatóságok vonatkozásában az 1870. XLII. tc., a mezővárosok státusát illetően pedig az 1871. XVIII. tc. szüntette meg. Az új törvények jelentékeny politikai eszközt ütöttek ki az ellenzék kezéből, úgy hajtva végre az önkormányzati testületek kétségtelenül szükséges reformját, hogy a túlsúlyt — nem kevésbé a virilista rendszer révén —, az antidemokratikus erőknek biztosították. AZ 1869—72-ES ORSZÁGGYŰLÉSEN A TÖRVÉNYHATÓSÁGI REFORM VITÁJÁBAN 1870-ben a megyei és városi törvényhatóságok reformját tartalmazó kormánypárti törvényjavaslat éles parlamenti ellenállásba ütközött. Az osztályuralmat biztosító antidemokratizmus és az önkormányzati jogok megnyirbálása jellemezte, ezért komoly támadások kereszttüzébe került.

5

3® Azt a reakciós javaslatot tartalmazta, hogy a megye, illetve a város élére kerülő törvényhatósági bizottság tagjainak csak a felét szabad cenzushoz kötött választójog alapján választani, a másik felét a törvényhatóság területén legtöbb egyenes államadót fizető személyek, az ún. virilisták alkossák. Az új reformjavaslat .125