Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)
A kiegyezés ellenfele
jogosságát nem vitatta, viszont az eljárás módjával maga sem értett egyet, mint mondotta: .. azt tartom, maga az alkotmányosság alapelve megkívánja, hogy a vádlott fölött egyedül a törvényes bíró ítéljen, és azon eljárás, midőn ezt be nem várva, a bűnös közigazgatásilag mondatik ki, oly eljárás . . . melynek példáját az abszolút kormányok körében kell keresnünk" Z' 6 2 Ekkor került sor Csiky Sándornak, október 30-i interpellációját követő újabb beszédére. Csiky Sándor november 4-én elmondott parlamenti beszédében utalt történelmi példákkal Eger sajátos helyzetére és jogállására, hiszen a város 1848 előtt privilegizált püspöki város volt: „Eger városa megyei hatalom alatt ... az 1848. törvények előtt is kizárólag közigazgatási, vagyis adókivetési és katona állítási tekintetben állott". m Beszédében megemlítette Kossuth 1849es egri látogatását, amikor a kormányzó azt mondta neki: „.. . kőrútjában országszerte szívélyesen is ragaszkodással fogadtatott ugyan, de oly kitűnő vonzalomra, minőt Egernek mindkét nembeli népe iránta tanúsított, sehol sem talált. Nagyon hibázik tehát a kormány . . . akkor, amidőn Eger . . . bizalmi szavazatát tüntetésnek keresztelni törekszik, mert ez a nép szívében mélyen rejtett . . . hálás érzelem kifejezése . . . Szert tehetett volna hálás elismerésre és bizalomra Eger s az ország népénél a mostani kormány is, a valódi alkotmányosság és így az 1848-i törvény valóságos helyreállítása útján, nem pedig a nemzeti önállást és függetlenséget eltemető közösügyes ösvényen haladván, de e nélkül soha" W l — fejezte be hozzászólását. A parlamenti vita kibontakozása közepette november 6-án felszólalt Deák Ferenc. Beszédében a megyerendezést a politikai élet legsürgetőbb megoldásra váró kérdésének említette, de megjegyezte, az új szabályozás előtt a fennálló törvények értelmében kell megítélni Eger esetét. A megyéket nem kívánja „csupán közigazgatási testületekké devalválni", hiszen „a megyék nemcsak támaszai, de politikai iskolái is voltak az állam életének", de csak arra nyújtana lehetőséget, hogy a kormány esetleges vitatott rendeletei ellen felírást intézhessenek. „Csak ezen jognak gyakorlata végtelenségig ne terjedjen, és a közigazgatást lehetetlenné ne tegye" — mondotta. Történelmi példákra is hivatkozott, az 1805. V. tc. rendkívüli ügyekben királyi biztos kiküldését rendeli el, márpedig „a hevesi eset rendkívüli". A modern állami közigazgatás megköveteli a kormány utasításainak pontos végrehajtását, s ha a kormány rendelete mellett az esetleges felírást követően is megmarad, azt a helyi törvényhatóságoknak „egyszerűen félretenni" nincs joguk, kötelesek végrehajtani. „Heves vármegye — mely megtagadta Eger izgató nyilatkozatát visszavonatni — oly jogot követelt magának, .. . mely a megyéket se a törvény, se a törvényes gyakorlat szerint soha sem illette. .112
