Új úton… Válogatott dokumentumok a felszabadult Heves megye életéből - Tanulmányok Heves megye történetéből 4. (Eger, 1980)

II. Dokumentumok 1944. november 14-től 1945. május 7-ig

képesítéséről és az állomáshelyüket elhagyottak eddigi igazolásáról érdeklődik a tanfelügyelő. Az alispán január 18-án hasonló tartalmú levélben szólítja fel a polgármestereket, főszolgabírókat és a községi elöljáróságokat az adatok beszolgáltatására, valamint a tanerők elbocsátásának megakadályozására. A beérkezett jelentéseket az alispán továbbította a Tanfelügyelőséghez, azonban az iratok nem maradtak fenn. Egyedül Hatvan város válaszát — lásd. 41. dokumentum — és a tiszafüredi járás főszolgabírójának jelentését találtuk meg, melyben közli március 21-ón, hogy a járás „valamennyi községében a tanítás zavartalanul folyik." (HmL. Alisp. ir. 2594/1945. ikt. sz. 159/1945. alapsz.) 34. Eger, 1945. január 18. AZ EGRI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT HELYI VEZETŐSÉGE ELHATÁROZTA, HOGY AMlG AZ ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNY NEM AD ÜJ PROGRAMOT, A KOMMUNISTA PÁRTTAL MINDEN KÉRDÉSBEN KÖZÖSEN JÁR EL — Egyenes és félreérthetetlen állásfoglalást juttatott kifejezésre a Szociáldemokrata Párt helyi vezetősége. Január 14-én tartott ülésén megállapította, hogy minden párttisztes részese a történelemcsinálásnak, s így felelős szavaiért és cselekedeteiért. Épp ezért a Szociáldemokrata Párt egri csoportja nem szabhat új irányt a több évtizedes mozgalomnak, mert erre kizárólag az országos pártválasztmány — mely előbb-utóbb összeül — hivatott. Addig is azonban míg erre sor kerülhet, éppen felelőssége tudatában és a munkásegység megóvása érdekében kimondta, hogy a munkásságot érintő minden kérdésben közösen jár el a Kommunista Párttal, de a legőszintébb együttműködésre törekszik a függetlenségi frontban tömörült haladó szellemű polgári pártokkal is. Amíg a központi vezetőséggel kapcsolatot nem talál, tevékenységét nem annyira a tagtoborzásnak, mint inkább a szakmai csoportok és régi kultúrszervek felállításának, továbbá a nép felvilágosításának szenteli. Igazság, 1945. január 18. 4. o. 117