Új úton… Válogatott dokumentumok a felszabadult Heves megye életéből - Tanulmányok Heves megye történetéből 4. (Eger, 1980)

II. Dokumentumok 1944. november 14-től 1945. május 7-ig

kásság érdekei nem találtak meghallgatásra. Célja: a dolgozó munkások képviselete. Ennek megfelelően eddigi munkásságuk eredménye lett a titkos választójog megalkotása, a 48 órai munkaidő és a fizetéses szabadság létesítése. A földreform érdekében eddig is küzdöttek, de az uralmon levő rendszer mindannyiszor meggátolta annak végrehajtását. A párt programja tehát ugyanaz, ami 75 évvel ezelőtt volt, vagyis kisemberek, kereskedők, iparosok, munkások, kistisztviselők anyagi és erkölcsi megerősítése. Ebben a vonatkozásban kívánja a párt szolgálni továbbra is az ország egyetemes érdekeit, és csatlakozik a Magyar Kommunista Párt szónoka által ismertetett célkitűzésekhez. Tóth Peták Bertalan képv.-test. tag a Nemzeti Parasztpárt célkitűzéseit ismertette. Hangsúlyozta a munka és munkabér arányos voltát, mert különben súrlódáshoz vezet, ha megegyezés e tekintetben nem jön létre. A szegényparaszt, aki a múltban teljesen ki volt szolgáltatva, nincs megfelelőképpen kielégítve. Hangoztatta, hogy a szőlőt 10 holdig ki kell sajátítani, mert ha a nincstelennek csak egy holdat adnak, az nem elég megélhetésére. Ki kell tehát emelni a munkást abból a sárból, amelybe az elmúlt idők szelleme taszította. A párt hajlandó együtt dolgozni a többi párttal és erejéhez mérten ki akarja venni részét az alkotó közös munkából, de mindenekelőtt fontos, hogy a napszámosember megelégedett legyen, ami a most végrehajtandó földreform kapcsán megoldható. A párt programja az, hogy a föld azé legyen, aki azt meg is dolgozza. Székfi Sándor képv.-test. tag a szakszervezetek célkitűzéseit ismertette. A szakszervezetek miként most, a múltban is azon dolgoztak, hogy a szervezetbe tartozó ipari munkásság megélhetését biztosítsák. Emellett az iparosság erkölcsi felemelkedését, valamint ismereteinek gyarapítását is célul tűzték ki. Így megszervezték az ipari továbbképzést, a különböző karitatív tevékenységet kifejtő szervezeteket, amilyen a nyomdászegyesület, és megalkották az öregségi segély egyletet, amely a munkaképtelenné vált munkásság részére biztosította némiképpen a megélhetést, s amely csaknem nyugdíj jellegével bírt. Emellett természetesen törekedtek arra is, hogy politikailag iskolázottakká váljanak. Sajnálattal állapítjameg, hogy a letűnt reakció ezeket a jó szándékú törekvéseket nem értette meg, a munkásság pedig csak eszköz volt a kezükben mindig. A szakszervezetek — miként eddig is — örömmel veszik ki részüket a város és az ország újjáépítésében, és csatlakoznak az öt demokratikus párt programjához. Annak a reményének adott kifejezést, hogy az elkö281