Csiffáry Gergely: Az egercsehi szénbánya története 1901–1976 - Tanulmányok Heves megye történetéből 3. (Eger, 1977)

A bányászok életkörülményeinek változása a felszabadulás után

A toborzott munkások elhelyezése és a rosszhírű csókosi barakkok ügye egyaránt az új munkásszállás mielőbbi létesítését sürgette. 1951 nyarán a Szűcs-bányatelepi kan tin épületét átalakították, ide áttelepítették a barakklakókat, lakásokat alakítottak ki mellépépületek elkészítésével. 1951. augusztus 8-án, az Egercsehiben járt miniszteri bizottság utasítására a legényszállást átmenetileg 110 fő számára felújították.

34

0 1952-ben munkásszálló építésébe kezdtek a bányatelepen, amihez konyha és étkezde is tartozott, és 106 férőhelyre készült.

34

1 A tervszerű termelés egyik alapfeltétele, hogy minél több legyen a bánya közelében letelepült vagy kolonizált munkás, de a munkakörülmények lényeges javítása is sürgette a letelepülést. Az üzem támogatásával épült lakások a bányatelepen :

34

2 1970-ig az összes lakásból földszintes 292, emeletes 32. A lakásokból egyszobás 99, kétszobás 212, háromszobás 12, ennél több szobás 1 lakás. A táblázatból is kitűnik, hogy az egercsehi fejlesztés idején jelentős lakásépítkezés is volt a telepen. Ha megnézzük az 1970. év foglalkoztatási adatait, a következőket látjuk: a bánya összdolgozóinak (munkás és alkalmazott) 44,3%-a, a munkásoknak 41,1%-a lakik csak helyen (Egercsehi, Szűcs község, illetve bányatelep), a többi bejáró. A bányászatban (akárcsak a többi üzemágban) a felszabadulás után folyamatos a bérrendezés. Az egy főre jutó évi átlagkereset alakulását 1951—1973 között — táblázat mutatja. Idő Lakás 1900—1920 1920—1945 1945—1957 1957—1963 1966—1968 67 71 36 138 12 324 74