Csiffáry Gergely: Az egercsehi szénbánya története 1901–1976 - Tanulmányok Heves megye történetéből 3. (Eger, 1977)
A háború utolsó szakasza, Egercsehi felszabadulása, helyreállítás
Három évtizeddel a felszabadulást követő események után is meglepő, hogy milyen sikereket értek el az egercsehiek a vasút helyreállításában, a korai pártszervezésben, a választásoknál, a közellátás és a földreform végrehajtásának területén. A kommunista párt helyi vezetősége és a bányászok úgymond nem ismertek lehetetlent. A demonstráció is gyakori eszközük, akár a vasútépítés ügyében kell az egri MÁV igazgatóságra nyomást gyakorolni, akár éppen a helyi üzemvezetésre, de még hiányzott a politikai gyakorlat. A demokrácia alatt az egyszer már megismert 1919-es diktatúrát értették, így az MKP vezetésével a haladó pártokkal vívott demokratikus átalakulást siettetni kívánták. 194(6. január 1-én Egercsehi különvált a Bélapátfalvi Cementgyártól, s ezután mindkettő önálló vállalatként működött tovább. A szénbánya a Magyar Állami Szénbányák Rt. egercsehi bányaüzeme lett. 1946-tól az Egercsehi Bányaigazgatósághoz kapcsolták az érseki uradalom szarvaskői szénbányáját. A szarvaskői szénbányászat a XX. században Az 1877 utáni időkben szünetel a bányászat Szarvaskőben, majd 1919—1920-ban Román János bányavállalkozó kezdett itt kutatni. Tárót hajtott az Almár-völgy felső részén, valamint lejtős aknát a Szénkő-völgyben. A lejtős akna — Anna-akna — a széntelep mentén kibúvásra települt és K-i irányban haladt. A lejtős aknában a szén telep 1,50 m vastag volt. 25 5 1921. januárjában megalakult az „Érseki Bánya és Ipartelepek Részvénytársaság". E társaság 21 fúrással előbb megállapította a szén telepek fekvését, majd az eredményék alapján az Almár-völgy felső részén kihajtotta az ún. Szent István tárót. 1922-ben az Eger— Putnok vasútvonaltól 5,5 km iparvasutat épített, s még ez év decemberében megkezdték a szállítást is. 25 0 Az iparvágány megépítése után javult a szállítás, és mód nyílott a széntermelés meggyorsítására. A Szent János táróból ereszke mélyítését tervezték, amit 120. m hosszan kihajtottak, amikor 1923 februárjában 400 liter/perc vízbetörést kaptak. Júliusban a vízhozzáfolyás 600 liter/perc volt, és mivel csak egyszerű bányászati felszereléssel rendelkeztek, leküzdhetetlen akadályt jelentett az ereszke víz alá kerülése. Az ereszke mélyítését beszüntették és a táró jobb oldalán siklóval folytatták a művelést. Ezután még a tárófővonal továbbhajtásával kísérleteztek és a vető közelében a III. széntelepet harántolták, majd még mintegy 150—200 m vágatot hajtottak a telepben. Ezzel véget vetettek a feltárásnak, megkezdték az addig feltárt területen a visszafejtést, és 58
