Csiffáry Gergely: Az egercsehi szénbánya története 1901–1976 - Tanulmányok Heves megye történetéből 3. (Eger, 1977)

A kőszénbányászat kezdetei a Bükk-hegységben

zőket jelenti a püspöknek: „— abba a nyomozásba estem, hogy kőszenet találhatnánk-e hegyeinkbe. Hofner János lakatos egri fi és komos ember valami nyomát emlegette, hogy régente Tárkányon lett volna valami olasz ember, az talált volna kőszenet az Apátfalva felé való hegyekben."

3 Szenet azonban egy másik egri lakatos, Fazola Henrik talált elsőként a Bükkben. Járatos volt a bányászat kérdéseiben — sokoldalú ember —, aki emellett átfogta a vasművesség, vasfeldolgozás egész témakörét. 1758-ban éppen az Egerben folyó építkezésekhez hívta Barkóczy Ferenc egri püspök-főispán. Egerbe költözésének egyik célja az volt, hogy a Bükk és Mátra még ez időben feltáratlan hegyeiben ércek után kutasson. Az Egerben folyó jelentős építkezésekhez a szükséges vasanyagot a Gömör megyei Csetinekről, Dohsináról, Mecenzéfről hozták. A fokozódó igényt már nem tudták kielégíteni a messziről történő nyersvasszállításokkal. 1765-ben — mikor az itt töltött 6—7 év alatt bizonyos anyagi függetlenségre tett szent — elhatározta, hogy bányakutatásokba kezd. 1765—69 között, négy évig járta a Bükk és Mátra hegyeit, s közben egészsége is megromlott. Az esetleges, remény bel i vasércbányák kutatótáróinak nyitása felemésztette jövedelmét. Fia, az apjáról szóló életrajzban elmondta, hogy Fazola Henrik, miközben az egri egyházi uradalom területén régi bányahelyek után kutatott, hogyan fedezte fel az egerbaktai kőszenet.

4 1767-ben Schöner Ferenc, a szomolnoki bányafelügyelőség segédtisztje egyebek mellett kutatási jogot szerzett az Egerbaktán felfedezett kőszénre.

5 1784-ben Hog Pongrác egri nyergesmester, aki szintén fáradhatatlan bányakutató volt, a Bükkben több felé szenet talált, a hegység nyugati és délnyugati részén. A Bükk első szénbányáját 1796. márciusában Egerbakta és Bátor határának érintkezési vonalán nyitotta meg az egri püspöki uradalom. A gyenge minőségű, „bagós" szén felhasználása körül sok téves nézet honosodott meg. A jószágigazgató például így vélekedik róla: „Megmutattuk a bányászoknak, hogyan kell kigőzölögtetni a kőszenet, hogy behozatván Eger városba és büdössége és nehéz szaga elvétetvén a nedvességgel egyött, a tüzelésre annál inkább alkalmatos légyen. A kőszén kövér és szép, de ha nap alatt van, a nap nagyon kiszíjja az erejét, s erejéből sokat elveszít. Azért egy nádfödelű szín alá rakattasson. Egerben a kőszén nagyon szükséges. Az okosak alig várják. A próbálatlanok az okosakat fogják követni. — A kőszént büdössége miatt a téglaégető háznál teljességgel nem akarták a téglaégetők az égetéshez alkalmazni."

6 A téglaégetésnél nem vált be a szén, ezért a bánya üzeme is megszűnt. Néhány évtized múlva Bátorban újabb szénműveletekről tu9