Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
leges jelenség volt. Már 1920 után — látva a válságos helyzetet — az országból történő kivándorlással egyre többen foglalkoztak. Sarud község elöljárósága az alispánhoz írt jelentésében pl. arról panaszkodott, hogy: „Az Észak-Amerikába való kivándorlás itt nagyobb mérveket akar ölteni. . . nemcsak egyesek, hanem egész családok szándékoznak kivándorolni, s azok is, akik most néhány százezer koronával hazajöttek, családostul együtt vissza ki akarnak menni, s a kintievők pedig a hozzátartozójukat vitetik ki inkább, minthogy hazajönnének." 25 3 A sarudi elöljáróság meg is indokolta a tömeges kivándorlási szándékozás okát, „ ... általában elkeseredést szül, miszerint a nép itt nem tud haszönbéres földhöz jutni, örökáron pedig annál kevésbé." 2 5* Az elvándorlási szándék azonban nemcsak sarudi jelenség volt, hanem a megye több községére is kiterjedt. A sarudi elöljáróság jelentésének megvizsgálására az alispán azonnal helyszíni vizsgálatot rendelt el, amelynek során természetesen az derült ki, „hogy a panasz alapja a forradalom által elkapatott lakosság szertelen igéFoglalkozási, jövedelmi viszonyok A megye lakosságának foglalkoztatási helyzete a jövedelmi viszonyokra, illetve az életszínvonal alakulására is rámutat. Az 1910. és 1920. évi foglalkozási viszonyok összehasonlításából nemcsak a társadalmi mobilitást láthatjuk, hanem azt is, hogy milyen volt a megye társadalmának struktúrája. A vizsgálat során kiderül, hogy a kereskedő lakosság 71,48 százaléka, az eltartott lakosságnak pedig 68,05 százaléka él mezőgazdaságból, amely gazdasági ágazat a 10 kh-n aluli birtokosoknak, a házi és mezőgazdasági cselédeknek, napszámosoknak és a mezőgazdasági munkásoknak szegényes életfeltételeket biztosított. A felsorolt kategóriába tartozó társadalmi rétegek — kereskedők és eltartottak együtt — mintegy 150 724 főt tett ki, amely az összes lakosság 50,6 százaléka. A nincstelenek számát alaposan megnövelte, a bányászatban, iparban és közlekedésben foglalkoztatottak száma is, amely mintegy 50 ezer főt tesz ki, az összlakosság közel 17 százalékát. A foglalkozási viszonyok eddigi tárgyalásánál együtt került sor a kereskedők és eltartottak bemutatására. Pedig a kereskedőknek gondoskodniuk kell az eltartottakról is, ami az egy főre eső jövedelmet rendkívül lecsökkenti. 95
