Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április

2. A vámalap terhére: — kiépítetlen — (kiépített 198,041 km 0,712 km Összesen: 198,753 km 23 9 út fentartásáról gondoskodott a törvényhatóság. A közlekedési ügyek intézését az államépítészeti hivatal látta el, amelynek „élén állt egy főmérnök, kinek alá volt rendelve megfelelő számú mű­szaki és irodai személyzet. Az államépítészeti hivatalok állami tiszt­viselőkből álltak, és vezetőjük tagja volt a törvényhatósági bizott­ságnak." 2" 1 0 A Heves megyei államépítészeti hivatal főnöke úgy látta, hogy csak két kommunista útkaparót kellett elbocsátania, mégis 1920-ban 24-en kérték nyugdíjazásukat, amelyben nemcsak előrehaladott ko­ruk, rossz egészségi állapotuk, hanem a politikai inzultusoktól való félelmük is közrejátszott. Hogy az útkaparókat a serény munká­nak megnyerhesse a törvényhatósági bizottság, igyekezett olyan anyagi megbecsülést biztosítani, amely visszatartja őket a munka­hely elhagyásától. Ugyanis az volt a tapasztalat, hogy: „. . .az állami és vármegyei útkaparók sem az előírt munkaidőt nem töltik az úton, sem pedig érdemleges munkát nem végeznek. Az államépíté­szeti hivatal minden erélyes intézkedése meddő maradt, mert az út­kaparók is megtanulták a proletárdiktatúra alatt a naplopást és dologkerülést." 24 1 Vagyis azt tanulták meg, hogy a jó, szorgalmas munkát meg kell fizetni. Az alispán úgy gondolta, hogy fenyegetéssel, szigorú adminiszt­ratív rendszabályokkal fokozottabb munkára lehet szorítani őket, s ezért úgy rendelkezett, hogy „.. .mihelyt tapasztalják, hogy bárme­lyik útkaparó vagy nincsen az útján, vagy nem dolgozik, szívesked­jék jelenteni az államépítészeti hivatalnak megtorló vagy elbocsátó intézkedés megtétele végett." 24 2 Erre azonban nem került sor, gyor­san kiábrándult e tévhitből az alispán, inkább az anyagi ösztönzés eszközéhez folyamodott. Természetesen a kereskedelemügyi minisz­ter 54.596. sz. rendelete adott döntő lökést, amelynek eredménye­ként a törvényhatósági bizottság határozatilag rendezte az útkapa­rók fizetését. A véghatározat szerint jogot szereztek a korpótlékra, mégpedig: — 15 évi szolgálat után havi 5 korona, — 20 évi szolgálat után havi 7 korona 50 fillér, — 25 évi szolgálat után havi 10 korona. Ütkaparó évi bére: — I. osztályúnak: 1320 K. — II. osztályúnak: 1080 K. 91

Next

/
Thumbnails
Contents