Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja képviselői a kisgazdák különszervezkedését egyenesen veszélyesnek nyilvánították. Zászlajukra azt tűzték, hogy: „Magyarok, keresztények legyünk, királyságot akarunk, Demokratikus államformát és az osztályparlament ellen harcolunk". „A magántulajdon szentség — hangzott az agitációs érv —, de a birtok maximumát meg kell állapítani. Becsületes földbirtokreformot, de ne legyen seftelés prédája a nagybirtok." 16 3 Vagyis a szegényparasztnak nem szabad adni földet, mert úgysem tudja megművelni. Az erőszakos agitáció ellenére csak két KNEP-képviselőjelölt győzött a 4 kisgazdapártival szemben a képviselőválasztáson. A törvényhatósági bizottság összetételét vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy elsősorban a földbirtokosok, a tőkések és kisebb részben a jómódú parasztok kaptak helyet, s teljesen kirekesztették a munkásokat és a dolgozó parasztságot, valamint a kisiparosokat. Az uralkodó osztály egységes volt a munkásosztály és a szegényparasztság mozgalmaival szembeni harcban, a hatalom megragadásának küzdelmében azonban megoszlottak az erők. Az értelmiségiek és a kispolgárság, a finánctőkések és földbirtokosok politikáját támogatták, s a dolgozó nép haladó törekvéseinek ellenharcosai lettek. Jelentős politikai erőt képviseltek a középosztályok: a kulákok, a kereskedők és iparosok rétegei, amelyek gyakran hallatták hangjukat a különböző gazdasági, politikai kérdésekben. A tényleges hatalom azonban a nagyburzsoázia és nagybirtok képviselői kezébe került a keresztény egyház áldásával és Horthy katonáinak fegyvere mellett. 3. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG HÁZTARTÁSA A vármegyei törvényhatósági bizottság háztartása terén is válságos helyzet alakult ki a Tanácsköztársaság leverése után. Még a háború éveiben az összes alapjaiból, valamint a gyámoltak és gondnokoltak gyámpénztárilag kezelt készletéből több mint ötezer db hadikölcsönkötvényt vásárolt, vagyis értékeit kötvényekbe fektette, s csak azok kamatait használta fel. Nem valósulhatott meg azonban a törvényhatósági bizottság számítása, mert a hadikölcsönök elértéktelenedtek, valorizációjukra nem került sor és ez nemcsak a megyét, hanem — az árvavagyonok esetén — a kisemberek tömegét is súlyosan érintette. Növelte a háztartási zavart az is, hogy a megye összes értékeit 1919. április 30-án két ládába csomagolva a Magyar Általános Hitelbankba szállították Budapestre, mintegy 5 153 083 korona 74 fillér értékben. 15 4 Az alispán viszont ezt — kissé eltúlozva — több mint 6 millió korona értékben jelölte meg. Noha ez a pénz a Ta70
