Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
A választott törvényhatósági bizottsági tagok rétegképviseleti aránya vonatkozásában a kisbirtokosok foglalták el az első helyet, elsősorban 20—100 holddal rendelkezők. A falvakban ugyanis a politikai, társadalmi élet cselekvő képviselői a kisbirtokosok, de ezen belül is a gazdag parasztság volt. A megyei törvényhatósági bizottságba megválasztott kisbirtokosok helyben a legaktívabbak voltak. Jelentős részüket megtaláljuk a községi képviselőtestületekben, a helyi iskolaszékben, egyháztanácsban és a különböző társadalmipolitikai egyesületekben. A kisbirtokosok viszonylag magas képviseleti arányának érvényesülése mit sem csökkentett a szegény néprétegek kirekesztettségén, mert a kisbirtokos tagok sokuk érdekeit csak akkor képviselték, ha azok az övéikkel egybeestek. De még érdekazonosság esetén is elfordultak a szegényparasztságtól, mert jobban tartottak megmozdulásaiktól, mint a hatalmasok reakciós politikájától. Hasonló következtetést vonhatunk le az iparosok, kereskedők, banktisztviselők részvételi arányának alakulásából is, mivel egyszerű kisiparos, kiskereskedő vagy banktisztviselő alig került be a törvényhatósági bizottságba. A bizottságon belüli arányokat figyelembe véve, a nagybirtokosokkal, papokkal és pénzemberekkel szemben a kisbirtokosok, kisiparosok kisebbségbe szorultak. Különösen arra vigyáztak a megye urai, hogy a kisemberek ne juthassanak szóhoz, érdekeiket ne saját maguk képviseljék, hanem bízzák azt a földesurak és tőkések kiszolgálóira: a tisztviselőkre. Különösen az 1920. évi választottak névjegyzéke mutatja kirívóan ezeknek, vagyis a tisztviselőknek előtérbe kerülését, noha 1913-hoz viszonyítva arányuk valamit csökkent. 1920-ban a bizottságban 6 virilis, 51 választott és 28 üléssel és szavazattal rendelkező tisztviselő foglal helyet, ami 19,67 százalékos képviseleti aránynak felel meg, szemben az 1913. évi 21,66 százalékkal. 13 8 192Öban a törvényhatósági bizottság tisztviselő tagjainak jelentős része községi tisztviselő volt. A virilisekből: 2 megyei és 4 állami, a választottak közül: 32 községi, 10 állami és 9 megyei tisztviselő volt. A 28 üléssel és szavazattal rendelkező, vagyis beosztásuknál fogva tagok valamennyien megyei tisztviselők voltak. A nagytőkések és nagybirtokosok jelentős szerepet biztosítottak ennek a társadalmi rétegnek. Az ellenforradalmi rendszer sikeres restaurációja döntően függött attól, hogy mennyire sikerül az uralkodó körökben a szegénynép forradalmiságával szembeni egységet kialakítani. A Tanácsköztársaság elleni fellépésben, a munkásosztály és a szegényparasztság forradalmi harcának eltiprásában nagy egység alakult ki, azonban a hatalomért való harc jelentősen megosztotta az erejüket. 65
