Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre
A főispánnak ez a lehetősége szinte névlegessé tette a törvényhatóságnak, a városoknak és községeknek az önkormányzatát. Az elmondottakon túlmenően, a vármegye testületi szerveiben is gyakorolhatta a törvény által meghatározott felügyeleti jogát, hiszen a főispán a vármegyei testületek üléseinek levezető elnöke volt. Ebben a jogkörében lehetősége nyílt a közgyűlést befolyásolni, vagy megalkotott határozatát felfüggeszteni. A főispán felügyeleti és ellenőrzési joga a vármegyével szemben tehát igen széles körű volt. Mivel a belügyminiszter a főispánt elláthatta utasításokkal, amely rendelkezések a vármegye önkormányzati jogát veszélyeztették, ez az ügyek intézését nehézkessé és bonvolulttá tette, és sok esetben alapvető helyi jogkörök elvonását eredményezte. Lényegében ebben nyilvánult meg a főispán legfontosabb szerepe a törvényhatósághoz való viszonyában, amely a törvényhatósági közigazgatás fejlődésének regresszivitását idézte elő. Ebben jutott kifejezésre reakcióssá válása. A kormány azonban bizonyos történelmi időszakban a főispáni hatáskört is túl szűknek tartotta, s ezért ilyenkor uralmi helyzetének megtartására drasztikus intézkedéseket foganatosított. Így történt ez 1912-ben is, amikor a munkásosztály és a polgári ellenzék ellenállása megnőtt, s ugyanakkor a háború már küszöbön volt — az országgyűlés megalkotta az 1912. LXIII. t.c.-et, a kivételes törvényt. Az idézett törvénycikk 4. §-a a kormánybiztos kinevezéséről intézkedett, akinek a feladata volt a közrend, közbiztonság fenntartása és a hadviseléshez szükséges közigazgatási intézkedések megtétele. A kormánybiztosok „az összes közigazgatási szervekkel teljhatalommal rendelkeztek, beleértve a fegyveres hatóságokat is. Az utasításait vonakodás nélkül kellett végrehajtani. A vonakodókat azonnal, fegyelmi eljárás nélkül elbocsájthatta, állásától felfüggeszthette." 4 5 A kormánybiztost a kormány nevezte ki, elvben a belügyminiszternek volt alárendelve, az ő utasításait kellett végrehajtania. A Tanácsköztársaság leverése után, a Friedrich-kormány új kormánybiztosokat nevezett ki, akiknek a működése 1919. aug. közepétől 1920. júl. 19-ig tartott. A kormánybiztosok 1919 nov. végéig szinte teljhatalommal éltek, függetlenül a kormánytól. Az együttműködés november végétől a Huszár-kormány megalakulásától kezdett kibontakozni. Ebben az időszakban a kormánybiztosok főbb feladatai a következők voltak: — a rend helyreállítása, — a mezőgazdasági és ipari bérek leszorítása, — bérföldek visszavétele, — sorozások elősegítése, 30
