Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
nak és a személyenkénti 2 pengő kifizetése is nagy gondot jelentett, hiszen egyre gyakoribb jelenség volt a munkanélküliség, a kereseti lehetőség hiánya. Az éves költségelőirányzat tárgyalásakor az is megállapítható, hogy a közutak és műtárgyak építésére, karbantartására, az ezzel összefüggő személyi és dologi kiadásokra az állam semmiféle támogatást nem ad a megyének, így kénytelen a megye közönségétől — a kormány által szabályozott keretek között — behajtani. Az adóbehajtás azonban komoly nehézségekbe ütközött, hiszen a parasztság ezrei kis birtokán termelt terményeket csak alacsony áron tudta értékesíteni. így nem jutott pénzhez, s nem tudta a szükséges iparcikkeket sem megvásárolni, ami a lakosság vásárlóerejének fokozódó csökkenésével járt együtt és természetesen az adó állandó halmozódásával. Az egri pénzügyi igazgató jelentése szerint Heves vármegye területén az 1925. évről fennmaradt adóhátralék összege 1 987 000 aranykorona. Az 1926. évi előírás — az adóhátralékokkal együtt — 5 319 000 aranykorona. Ebből befizettek 1926. augusztus végéig összesen 1 406 000 aranykoronát, így a hátralék augusztus végén 3 913 000 arankoronára rúgott, tehát esedékessé vált a hátralék 91 százaléka. Ez azt is jelenti, hogy az 1926. évre kivetett adóból még egy krajcár sem folyt be. 53 0 A lakosság adóztatása viszont véges; nemcsak azért, mert a kormány határt szabott az adókivetésnek, hanem azért is, mert a lakosság elégedetlensége komoly politikai és gazdasági zavarokat okozott. így a megyei törvényhatósági bizottság is kénytelen volt megelégedni a kényszerű helyzettel, s pl. 1929-ben a gépkocsik forgalmi adójának megvonása miatti közúti alapra nehezedő súlyos kényszerhelyzetben a tényleges szükségletet több mint 30 százalékkal kellett csökkenteni, pedig sem hídjavításokra, sem új utak, hidak építésére semmit sem irányoztak elő. Természetesen a szükségnek megfelelően év közben gyakran kellett módosítani a költségvetést. Mind a háztartási, mind a közúti költségvetéssel és gazdálkodással összefüggésben elmondható, hogy alapvetően kiegyensúlyozottabb volt, mint az ezt megelőző időszakban. A külföldi kölcsönökből való részesedés megélénkítette a megye hiteléletét és ezen keresztül a gazdasági életet. Kiegyensúlyozottabb a költségvetés is, azonban ez nem jelenti a lakosság adóterheinek csökkenését. Sőt egyes területeken súlyosbodó adóterheket észlelhettünk. A vármegye háztartásában a stabilizált pénzügyi helyzet mellett ott érződött végig valami feszültség, a gyors, nem kívánatos változást hordozó atmoszféra, amely kifejezésre jutott a kamatlábak gyors 185
