Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
tett álláson működő tanerő mellett 107 ideiglenes beosztott (menekült) tanerő foglalkozott, változó tanítási rend alkalmazásával. Az 1922/23. tanévben a menekült tanerők végleges elhelyezésével növekedett a tanerők és a tantermek száma. A tantermek építésből történő gyarapodása a pénzügyi stabilizáció után, 1926-tól következett be. 43 G Így addig nem kerülhetett sor az iskolába járó tanulók tantermi feltételeinek biztosítására, a tanulók rendszeres iskolába járás kötelező érvényesítésére. Pedig a tankötelesek pontos beiskolázását és a rendes iskolalátogatás biztosítását az 1921. évi 30. t. c., valamint az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 1922. évi 130 700 sz. kultuszminiszteri rendelet szigorú rendszabállyal írta elő. Az iskolák gyérülő gyermeklátogatásának — az elmondottakon kívül — több oka is volt: mindenek előtt a szegénység, mert az iskolaköteles gyermeknek vagy a jószágra kellett szegődötten vagy otthon vigyázni, esetleg a kisebb testvérét kellett gondozni, de leggyakrabban az volt, hogy nem volt ruhája, cipője, amiben elment volna az iskolába. Pedig nagy szükség lett volna a tanulásra, hiszen 1920-ban a hatévesnél idősebb néprétegből 79,1 százalék tudott írni és olvasni, vagyis analfabéta volt a lakosság 20,9 százaléka. 43 7 Az is előfordult, — különösen tanyai részeken —, hogy a gyerekek egyszerűen azért nem tudtak iskolába járni, mert nem volt iskola. A törvényhatósági bizottság közgyűlésén pl. 1925-ben szóba került, hogy az Átány községhez tartozó „szárazbői pusztán 1917 óta nem folyik tanítás, s így évről-évre 40 tanköteles gyermek marad oktatás nélkül. Egertől, a magyar kultúra egyik gócpontjától 30 km távolságra hét év óta nem folyt tanítás." 43 8 Ugyanakkor maga az alispán is beismerte, hogy a „vármegyében a kültelkeken összesen 5292 mindennapi tanköteles lakik, akik közül csak 1434 részére van biztosítva az iskolába járás." 43 9 Jellemző volt, hogy a tanyai nép 80 százaléka nem tudott írni-olvasni, pedig Heves megye lakosságának 14 százaléka, mintegy 35 ezer lélek tanyai lakos volt. Legalább 1300 tanköteles gyermek olyan távol lakott az iskolától, hogy nem tudtak oda egyáltalán bejárni. 44 0 Az Egri Népújság 1923-ban arról számolt be, hogy Egerben a külvárosi iskolákba járó 1250 gyermek közül egyharmada heteken keresztül nem evett húst, majdnak felének hiányos volt a ruhája, 10 százaléka nem járt ruhahiány miatt iskolába, egyharmadának nem volt meg a szükséges iskolai felszerelése, 10 százaléknál többnek hideg a lakása, majdnem fele, 43 százaléka hétről hétre csak hideg ételt látott. 44 1 Éppen a földbirtokosok és a községi hatóságok közömbössége és a szülők nyomora miatt csak részben volt foganatja a főispán rendelkezésének, amelyben arra hivatkozik: „hogy a nemzetgyűlés által 149
