Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925

50 000 (ötvenezer) korona pénzbüntetésre, mint mellék büntetésre" ítélte a főszolgabíró. 40 8 „Így kellett döntenem — mondja az ítélet indokolása —, mert terheltek beismerték, hogy szerződéseileg vállalt kötelezettségüknek teljesítését azért tagadták meg, hogy azzal sértet­tet béremelésre kényszerítsék." 40 9 A nagyteleki báró Hatvany-ura­dalomban a herédi aratómunkásokat a csendőrség kényszerítette munkafelvételre. Amint láttuk, a földmunkások végső kétségbeesésükben sztrájk­ba léptek, magasabb bért követeltek. Harcuk azonban kudarcot val­lott, mert a hatóság nem volt válogatós a megtorlások alkalmazásá­ban, másfelől a földmunkásoknak már nem volt kitartásuk, éhen nem pusztulhattak. A gazdák pénztelensége okozta elsősorban, hogy „olyan sok dol­gos kéz pihenni kénytelen. A vármegyében fellépő munkanélküliség pedig a gazdasági helyzet általános pangására vezethető vissza. Nem­csak hogy újabb vállalatokat nem látunk — írja az Egri Népújság —, hanem a régi vállalatok is szanálnak, leépítenek. Egyre több ember válik fölöslegessé ... A munkanélküliség és a velejáró szegénység tehát nem csupán a földművesek és napszámosok nehéz keresztje, hanem az egész magyar társadalomé." 41 0 A húszas évek közepén ismét megindult a kivándorlás. „Becsü­letes dolgozó embernek ki kell innen vándorolni — mondogatták a nyomorgó Heves megyei dolgozók —, mert itthon elpusztulunk a nagy adóterhek alatt 41 1 és természetesen a munkanélküliség, az ala­csony kereset és a nagy drágaság miatt. A megyeháza útlevél osz­tályán 1925-ben Eger és a megye lakói a legtöbb útlevelet Csehszlo­vákiába váltották ki. De már az előző év őszén is sokan vándoroltak ki Palesztinába és néhányan Egyiptomba. Iparosok, ipari munkások, mesteremberek sokan kértek útlevelet Franciaországba. 1924-ben még bányák és üzemek működtek a megye északi ré­szén, sőt Borsod megyébe is sokan átjártak bányamunkára az egri és pétervásári járások agrár proletárjai, napszámosai közül. De a bá­nyák bezárultak, leálltak az üzemek, szélnek eresztették a munká­sokat. „1925-ben már mintegy százan mentek ki Heves megyéből Ka­nadába, többnyire az egri és pétervásárai járásokból, majdnem mind­nyájan mezőgazdasági munkások. Az Egyesült Államok területére, mintegy 2000 Heves megyei kivándorolni akaró szegény ember je­gyeztette elő magát." 41 2 A munkanélküliek egymás után fogták kezükbe a vándorbotot és indultak neki az ismeretlen földnek. Pedig ott is elég keserves élet fogadta. Erről az életről így énekelt egy ismeretlen költő: 141

Next

/
Thumbnails
Contents