Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
Tudvalevő azonban, hogy a munkanélküliség egyre nagyobb méreteket öltött, noha ezt a törvényhatóság nem ismerte el. Sőt inkább azt hangsúlyozta, hogy nem kapnak munkaerőt. A különböző korabeli dokumentumok viszont azt bizonyítják, hogy megyén kívül kellett elhelyezkedni a mezőgazdasági munkások jelentős részének, mivel megyén belül megfelelő munkaalkalmat nem találtak. Érthető, hogy megyén belül nem vállaltak munkát, hiszen 1923ban az útjavítási munkálatokra pl. 3 kg búza átlagnapszámbért hirdettek meg, amely egy kéttagú családnak csak a napi kenyérszükségletét elégítette ki. Egy-egy család azonban 4—5 tagú volt legjobb esetben, így a 3 kg búza, vagy annak megfelelő értékű pénz még a család életfenntartásához szükséges élelmezést sem biztosította. 39 7 Az éhező munkanélküliek még ilyen kevés napszámbér melett is kénytelenek voltak munkát vállalni. És ha már szerződést kötöttek, akkor a hatóságok a földbirtokosok kérésére nyílt, brutális terrort, felelősségrevonást, megfélemlítést alkalmaztak azokkal szemben, akik a munkát megtagadták. Az 1920-as években a mezőgazdasági béreket semmiféle törvény nem szabályozta. A mezőgazdasági munkások napi bérét, illetve az aratási és cséplési munkabéreket az 1640/1920. ME. kormányrendelet a felek szabad egyezkedésére bízta. Felhatalmazta ugyan a főispánt, hogy a megye területére a béreket állapítsa meg, 39 8 azonban erre a főispán nem vállalkozott. Sőt a nagyon sok panasz hatására a parlament megalkotta 1923. évi XXV. t. c.-t, a mezőgazdasági munkások munkaereje jogosulatlan kihasználásának meggátlásáról, illetve a legkisebb bér megállapításáról. 39 9 A törvény kimondta, hogy ahol alacsony a bér, ott kérhetik a minimum megállapítását és „a földművelésügyi miniszter átmenetileg az 1923. és 1924. években a gazdasági munkások (napszámosok) részére időnként fizetendő legkisebb napszámbérek megállapítását elrendelheti." 40 0 A füzesabonyi földmunkások 1924. május 26-án — mivel a község „területén a mezőgazdasági bérek oly alacsonyak, hogy abból a családos munkás megélni képtelen" 40 1 kérték a legkisebb napszámbérek megállapítátását. Leírták, hogy a summások havi járandósága 100 kg búza és 1 kg szalonna. Az öregebb cselédeknek az uradalom a régi bér háromnegyed részét fizeti csak. A földművelésügyi minisztérium a kérést a Tisza-Jobbparti Kamarához továbbította, amely csak nyár végén válaszolt a minisztériumnak, hogy „a legkisebb munkabér megállapításának elrendelését nem javasolja." 40 2 Ez azt is mutatja, hogy hiábavaló volt az 1923. évi 24. t. c. életbeléptetése folytán a gazdasági munkás- és cselédügyekben eljáró tanácsok létrehozása is. Az alispán kifejezésre juttatta, hogy „e nagyjelentőségű változtatás, a kijelölt ülnökök ügybuzgó és lelkiismeretes működése mellett, a gazdasági 139
