Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
is. A pénzügyi stabilizációval párhuzamosan ezt az igényt egyre inkább ki is elégítették. 4. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG A GAZDASÁGI STABILIZÁCIÓÉRT A mezőgazdasági termelés helyzete Heves megye gazdasági életében első helyen továbbra is a mezőgazdaság állott. A törvényhatósági bizottság gazdasági tevékenysége elsősorban a mezőgazdasági termelés növekedését célozta, hiszen a lakosság élelmiszerellátásának színvonala, a lakosság foglalkoztatása döntő kérdés volt a politikai konszolidáció megteremtésében. Az intézkedések jelentős része a földreform végrehajtására, a növénytermesztés és állattenyésztés fellendítésére és a lakosság közellátásának megjavítására irányult. A földreform kérdése igen intenzíven foglalkoztatta a hatóságokat, a földbirtokosokat, de különösen a földéhes paraszti rétegeket. Az előző fejezetben már számot adtunk a földbirtokrendezés terén megindult ellenállásokról és a földért való harcról. Az 1920: 33. t.c. megjelenése után néhány évig alig történt intézkedés a végrehajtásra, inkább a napirendről való levételt szorgalmazták a megye vezetői. Az alispán 1923-ban tájékoztatta először a törvényhatósági bizottságot a földreform végrehajtásának tapasztalatairól. Elmondotta, hogy valamennyi járás területén az eljárások megkezdődtek. A gazdasági felügyelőség 2 város és 109 községről terjesztett fel tájékoztató adatokat az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, amely a 2 város és 89 községre vonatkozóan megengedte a megváltási eljárás megindítását, amelyből már 26 községben le is folytatta a tárgyalóbizottság. 36 3 Egy évvel később, 1924-ben 7235 kh-t, 1925-ben pedig 15 078 kh földet osztottak ki. Hasonló ütemben folyt a házhelyosztás is. 1923-ban 4964, 1924-ben már 6982 és 1925-ben 8685 házhelyet osztottak ki. 36 4 A házhelyosztás jelentőségét mutatja, hogy 1923-ban a kapott házihelyen felépítettek 213, 1924-iben 634, 1925-ben 880 lakást. 365 1925-ben még nem zárult le a földeladás, a lebonyolítás üteme azonban egyértelműen mutatta, hogy a nagybirtokrendszert különösen nem befolyásolta, a földéhes parasztság földigényét pedig nem elégítette ki. A szegényparasztság teljesen magára hagyatva kereste a földhöz jutás lehetőségét. A füzesabonyi földmunkás szakszervezeti csoport pl. az SZDP központját kérte, hogy segítse őket földhöz jutni. 129
