Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
kítását. 34 3 Sőt szorgalmazta Eger (30 Ö39 lakos) törvényhatósági joggal felruházott várossá, Hatvan, Heves és Tiszafüred nagyközségek rendezett tanácsú várossá történő átszervezését. 34 4 A megyében működő közigazgatási egységeink reformálása terén merész és ésszerű indítványa volt a törvényhatósági bizottságnak. Sajnos, különösen a várossá fejlesztés egészséges gondolata maradt megvalósulatlan. 3. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG HÁZTARTÁSA A törvényhatóság háztartása még válságosabbra fordult az 1921 —1925. években, mint az volt 1919—1921. évek időszakában. A helyzetet alapvetően az infláció súlyosbította, amely 1924-ben érte el mélypontját. A pénz értékének gyors változása szinte lehetetlenné tette a költségvetési gazdálkodást. „Az ellenforradalmi rendszer kormányai alkotmányos kötelezettségükre fittyet hányva, 1919 augusztus óta nem készítettek költségvetést, helyette indemnitással dolgoztak. A liberális ellenzék többször követelte a költségvetést, majd amikor a kormány erre nem mutatott hajlandóságot, zárszámadást kért utólag. A kormányok azonban erre nem voltak hajlandók. 1924ig költségvetés nélkül, 1924-től jóváhagyás végett a parlament elé terjesztett költségvetés készítésével történt az állam kiadásainak és bevételeinek számbavétele 34 5 A Heves megyei törvényhatóság területén készült ugyan költségvetés minden évben, miniszteri jóváhagysára azonban 1925-ig nem került sor, így a megye háztartására is az indemnitás volt jellemző. A zárszámadás készítését az alispán 1923-ban kezdte el szorgalmazni, a megvalósítás feltétele azonban nem volt biztosított. 1923. márciusában az alispán azon panaszkodik a törvényhatósági bizottság előtt, hogy: „... egyedül egyetlen alapnak, a közélelmezési alapnak számadásait készítette el a kir. számvevőség 1920. évig bezárólag, míg a többi összes alapunknak a háború óta számadása nincs, s alapjaink vagyoni helyzetéről évek hosszú sora óta adatai nincsenek, ami a vármegyei háztartásra rendkívül bénítólag hat." 3i G Az alispán meg is magyarázza ennek okát, amikor azt írta, hogy: „Számtalanszor sürgettem az elmaradt számadásokat, azonban a m. kir. számvevőség az állami adókkal, a rendkívül bonyolult tisztviselői fizetések számfejtéseivel annyira túl van terhelve, hogy belátható időn belül nincs remény, hogy a számadások elkészüljenek. Gyökeres reformra, a vármegyei számvevőségek visszaállítására volna szükség, amiért már többször felírtunk a kormányhoz, eddig azonban intézkedés nem történt. Most tűnik ki, hogy a megyei számvevőség megmaradása esetén a mostani súlyos helyzet nem 123
