Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
rendelkeztek a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak és külön a községi jegyzők és alkalmazottak. Az új szabályrendelet szerint valamennyi vármegyei központi, járási és községi tisztviselő, alkalmazott részére egységes nyugdíjalapot létesítettek. A szabályrendelet tíz fejezetből állt, s igen komolyan — valóban rendelet formában — részletezte a szabályrendelet célját, terjedelmét és mindazokat a szabályokat, amelyek a nyugdíj elnyerésének feltételeitől az árvák és gondnokoltak ellátásáig alkalmazni kellett. 32 7 A vármegyei szabályrendeletek sorában igazán figyelemre méltó vármegyei nyugdíjtörvény volt ez, amely — a kormány rendeleteit tiszteletben tartva — jelentős szociális gondoskodást tükrözött a vármegyei tisztviselőkre vonatkozóan. A hatalom stabilizációjáért való harc közepette azonban a törvényhatósági bizottság a tisztviselők javadalmazása mellett igyekezett a szakszerű, hozzáértő munka feltételeit is biztosítani. Tisztában volt azzal, hogy magas szintű szakmai felkészültség és tényleges közigazgatási gyakorlat nélkül a tisztviselők nem végezhetnek jó munkát. A közigazgatási tisztviselőktől az 1883. évi I. t. c. 3. §-a egyedül a jogvégzettséget és legalább az államtudományi vizsga letételét követelte meg. 32 8 Az idézett t. c. 2-3. §-ában kilátásba helyezett gyakorlati közigazgatási vizsga elmaradása rendkívül sok hátránnyal járt, mert szervezett formában nem gyarapíthatta gyakorlati tudását. „A közigazgatási tisztségviselőkre azért hátrányos ezen állapot, mert a bíróságokkal és egyéb pályák tisztviselőivel szemben a közigazgatás tisztikara mindig mellőzést szenvedett az egyéb pályákon bőven osztogatott előléptetések, státuszrendszerek itt mindig elmaradtak, aminek egyik látszólagos oka talán a kötelező jnagasabb képzettség hiánya." 32 9 De olyan hátrány is tapasztalható volt, hogy a vármegyei tisztviselők — gyakorlat hiányában — nem voltak képesek a községi ügykezelést ellenőrizni és irányítani. Az ismertetett tények arra szorították a vármegye vezetőit, hogy szabályrendeletben rendezzék a tisztviselők közigazgatási gyakorlatát. A szabályrendelet előírta, hogy minden három szolgálati évet el nem ért vármegyei tisztviselő köteles legalább két hónapot községi jegyzői irodában gyakorlatban eltölteni. Ez a gyakorlat a már végzett tisztviselőkre vonatkozott. Volt azonban lehetősége a közigazgatási pályán elhelyezkedni szándékozóknak jegyzői tanfolyamot elvégezni, amely Egerben működött, kétéves kurzussal. Egy-egy évfolyam 90—100 fő képzését biztosította, akik az ország különböző részein álltak munkába. Heves megye azonban előnyös helyzetben volt más megyékkel szemben, mert a helyi beisko117
