Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
szerveket kirekesztették a választás előkészítéseiből, mert így — ha az önkormányzat hatáskörében marad — mégis nagyobb lehetőség nyílott volna a saját embereinek a nemzetgyűlésbe képviselőként indítani. Végül a törvény úgy született meg, hogy az önkormányzat is és a bíróságok is kaptak feladatot a- választási munka lebonyolításában. A másik a központi kormányzat és a megyei önkormányzat közötti összeütközési felület a B-listára vonatkozó 1923. évi 35. t. c. volt, amely elrendelte a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentését. Az egyre súlyosbodó drágaság, az infláció egyre nagyobb terhet rótt a megyére. Ilyen kilátástalan, kétségbeesett helyzetben vetette előre árnyékát a B-lista, amelyről Budapestről kezdetben suttogó információk érkeztek a megyébe. A tisztviselőkön páni félelem vett erőt, mert senki sem tudta, hogy nem kerül-e neve a félelmetes B-listára. Az idézett törvénycikk alapján a belügyminiszter Heves vármegyétől nyolc állás megszüntetését követelte. 1924. június 30-cal a megye végrehajtotta a létszámcsökkentést. A városokban és a községekben is végrehajtották, ahol jelentősebb zavart nem okozott, kivételt képez Heves nagyközség, ahol a közigazgatási jegyzői állás megszüntetése az ügyvitelt jelentős mértékben késleltette. Az elbocsátásokat az ország nehéz gazdasági helyzete kényszerítette ki. Meglepte a törvényhatóságot, hogy esetleg további létszámcsökkentésre kerülhet sor. „Miután a pénzügyminiszter úr kijelentése szerint újabb létszámcsökkentés fog következni, kénytelen vagyok már most bejelenteni — írja az alispán —, hogy vármegyénk közigazgatásánál, úgy a központban, mint a járások, városok, községekben további létszámcsökkentés az ügymenet fennakadása nélkül nem foganatosítható, tehát kívánatos, hogy amennyiben további létszámcsökkenés szükséges, úgy az a túlzsúfolt központi hivataloknál, a minisztériumokban legyen végrehajtva." 30 0 A B-listázásnak komoly utóhatásaként megállapíthatjuk: „hogy nem segített, sőt ellenkezőleg, csak az államkasszát terhelte meg — írta Békássy Jenő is —, mert nagyon sok munkabíró és javakorabeli tisztviselő vette fel végkielégítését és húzzd ma is a nyugdíját, míg azok helyét újakkal kellett betölteni." 30 1 Így utólag valóban ésszerűtlennek hangzik a B-listázás, viszont az ország kritikus gazdasági helyzete kényszerítőleg hatott, a szanálás az állami és magánüzemekben leépítéssel, munkások, alkalmazottak, tisztviselők tízezreinek elbocsátásával volt egybekötve. A Heves megyei önkormányzat rendkívül sérelmesnek tartotta azt is, hogy az 1923:35. t. c. 1924. március 31-ig olyan joggal ruházta fel a belügyminisztert, mely szerint neki kellett bejelenteni a községi 110
