Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
sajnos! — aránylag igen nagy a száma azoknak a magukról, hivatásbeli kötelmeikről megfeledkezett tanítóknak, akik a proletárdiktatúra előkészítésében, támogatásában és szolgálatában buzgólkodtak." 21 5 A nagy nekilendülésnek megvolt az oka, mert Nagy Pál altábornagy Heves megyében tett látogatásakor „erélyes és kérlelhetetlen igazságszolgáltatást" sürget a néptanítók ellen, mert nem maradhat megtorlatlanul „a néptanítók nagy részének megtántorodása a kommunista eszmék szolgálatában." 21 6 A tanintézetek fenntartói elsősorban az egyház és a községek voltak. Felügyeleti hatóság — megyei szinten — az állami tanfelügyelőség volt, amely egyfelől a miniszternek, másfelől a megyei közigazgatási bizottságnak, illetve elnökének, a főispánnak tartozott számadással. Intézkedései főleg az elnök aláírásával mentek ki a községekbe, illetve a városi hatóságokhoz. A Tanácsköztársaság leverése után még hosszú hónapokig szünetelt a tanítás az elemi iskolákban. Ennek oka egyfelől a tanítókkal szembeni bizalmatlanság volt, másfelől az iskolák működtetésének feltételei hiányoztak. Pedig a proletárdiktatúra eszmei hatásának ellensúlyozása, a bevésődött eszmék mielőbbi kiirtása sürgetővé tette az iskolai nevelés megszervezését. 1919. december 4-én a kormánybiztos főispán határozatban szólította fel az iskolafenntartókat, hogy a tanítást meg kell indítani. „Arra való tekintettel, hogy a négy háborús tanév alatt az oktatásügy már amúgyis helyrehozhatatlan károkat szenvedett, minden erővel oda kell hatni, hogy ez a tanév ne maradjon meddő. Az egyfolytában következő hosszú szünetelés mérhetetlen hátrányt jelent úgy az oktatási, mint főként nevelési szempontból, mert a tanulók teljesen elszoktak az iskolától és züllésnek indulnak. Pedig éppen a proletárhatalom rombolásai után rendkívül fontos, hogy a tanulók erkölcsi nevelése a lehetőségig biztosíttassék." 21 1 A kényszerállapotokat azonban nem lehetett nem tudomásul venni. Kevés volt a tüzelő, szállítani nem lehetett szállítóeszköz hiányában még azt a kevés tüzelőt sem, amely esetleg rendelkezésre állt volna, így kényszerszünet alatt álltak az iskolák. Legalább félmegoldással is a főispán részleges tanítás szükségessége mellett állt ki. A kiadott határozatban a következőképpen rendelkezett: „Ahol a mai nehéz viszonyok között az iskola állandó fűtése nem biztosítható, ott legalább hetenként részesíteni kell minden osztályt egyegy napi oktató nevelésben, hogy ekként minden tanuló legalább egyszer hetenként érezze, hogy nincs szabadjára bocsájtva." 21 8 Az 1919/20. tanévben azonban már nem tudták folyamatossá tenni a tanítást, bármennyire is nagy volt az igyekezet. 1920 nyarán 102
