Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)
„Az adónak a helybeli adózók által tétetni szokott külön felosztása"
ti ki az adót, mint amennyit az adózók a szolgabíró előtt az őszi adóbevallás során bemondottak vagy amennyit a szolgabíró az előző évi összeírásból minimumként átmásolt. A rovások számának ilyen emelkedése viszont lehetővé teszi azt, hogy a község saját kvótája, szorzószáma és ezzel együtt az egy rovásra eső négy adónem is felényire csökkenjen a megyei kvótához képest. A község ugyanis azzal, hogy a vármegye által reá egy összegben, ezüstforintban kivetett adónemek mindegyikét kétszer annyi személy kétszer annyi rovása között osztja szét, ezzel a saját községi kvótáját, más szóval valamennyi adózójának adóterhét, feleakkorára csökkentheti, mint a megye által megállapított szorzószám, illetve adóteher. Mindez a legtöbb esetben azt eredményezi, hogy a község saját kvótája váltópénzben sem tesz ki annyit, mint a vármegyének a harmad-félszer értékesebb, ezüstforintban kifejezett szorzószáma. Magától értetődik, hogy a község saját szorzószáma helységenként változhat. A személyenkénti kivetés céljából készült, házi összeírást a kivetési eljárás befejeztével a községi jegyző és 4—5 elöljáró aláírja, majd az 1836. évi, 9. t.c. 3. §-ának rendelkezéséhez képest, jóváhagyás végett a földesúr ispánjának, vagy tiszttartójának bemutatja. Végezetül a szolgabíró is láttamozza. Zsoldos szerint: ,,a szolgabírónak signálni azért kell, mert több példa mutatja a könnyen kicserélés lehetőségét". 3 1 Ezután a jegyző a kivetett összegeket minden egyes adózónak egyéni adókönyvecskéjébe is bevezeti. Ez a könyvecske tehát most már a következőket tünteti fel: 1. a hadiadónak; 2. a háziadónak; 3. a verbunkadónak; 4. a községi pótadónak; 5. a katonaság részére természetben beszolgáltatandó kenyér-, zab-, széna-, szalmaporciók mennyiségét; 6. a közmunkák szabályozásáról szóló, 1844. évi 9. t.c. 37. §-ának rendelkezéséhez képest, a vármegyei utak, hidak építésénél teljesítendő szekeres vagy kézi munka napjainak számát. A községi autonómia tartalmának bizonyos mértékű bővülését jelzi az a körülmény, hogy az adókivetési eljárásban a vármegye mellett a község is szerepet kapott s míg a vármegye a szolgabíró által elkészített őszi adóbevallások és járási sommázatok adataira támaszkodva, csak a község egészére vetette ki az adót, addig az eljárás érdemibb szakasza, a személyenkénti kivetés a község hatáskörébe ment át. De ezt a hatáskörbővülést továbbra is korlátozta a földesúr ellenőrzési joga. 37
