Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)

„Az adónak a helybeli adózók által tétetni szokott külön felosztása"

Hogy Heves megye községei mikor tértek vissza a községi adókivetés biztonságosabb útjára, pontosan megállapítani nem lehet. A földesúr felügyeleti jogával kapcsolatban, fentebb már érintett megyei jelentés azt bizonyítja, hogy a hevesi helységek 1815-ben a hadi- és háziadót „magok között szokták (a rúgtatással) megnagyobbítva kivetni". Az 1836. évi 9. t.c. 3. §-a pedig úgy rendelkezett, hogy miután a vármegye a közadót a helységekre egy összegben kivetette, erről az elöljárók a földesurat avégett tudósítsák, hogy felügyeleti jogánál fogva, az adónak jobbágyaira való személyenkénti kivetésébe befolyhasson. Bizonyára a törvény ezen rendelkezésének tulajdonítható, hogy a Heves megyei Levéltárban őrzött, 1836/37—1844/45. évi, szolgabírói helységösszeírásokban (őszi bevallásokban) a szolgabíró nem töltötte ki a „mellyektől fizettetik" rovatot. Ez is azt igazolja, hogy a személyenkénti kivetést nem a szolgabíró, hanem a község hajtotta végre. (Az 1836 előtti adóbevallásokat a levéltárból az 1870-es évek elején kiselejtezték.) Községi adókivetés során felvett „házi" összeírásokkal csak az 1845—46. katonai évtől kezdődően rendelkezik a Heves megyei Levéltár. Ezek sok lényeges körülményt elárulnak a községi adókivetésben követett gyakorlatról. A községi adókivetést a tavaszi hónapokban, április—június között szokták végrehajtani. Az ennek során készült helységösszeírásókat nem előnyomott űrlapok kitöltése útján, hanem a jegyző által rovatolt, kéziratos ívekre írták. De például Verpelét mezőváros saját költségén ki is nyomatta ezeket a „házi" adókivetési íveket. Rovatbeosztásuk egyszerűbb a szolgabírói nyomtatvány kérdőpontjainál. Például a házakat, földeket stb. nem osztályozzák, nem mindig szerepelnek bennük a Zsoldos által kihagyni javasolt „czifra" rovások (faizás, makkoltatás stb.) rovatai, de természetesen szerepelnek bennük a személyek, állatállomány, fundusok, telkek rovatai, hasonlóan a szolgabírói gyakorlatban használt nyomtatványhoz. A hadi-, házi- és verbunkadón kívül közlik valamennyi összeírt személy községi adójának összegét is, előbb ezüstforintban, majd a 2,5 szorzószámot alkalmazva, konvencionális (váltó) forintban és krajcárban. Az adómentesség jogcímét a szolgabírói helységösszeíráshoz hasonlóan, ezek is feltüntetik. A község esetleg megadóztat olyan tárgyat, mely az országos adórovatok között nem szerepel. Verpeléten például sok volt a szamár, az elöljáróság tehát bevezette a szamáradót. De a forrásérték szempontjából is legfontosabb vonása a községi jegyző által készített házi összeírásnak: a nagyobb mértékű megbízhatóság, az adózó személyek számának és vagyoni helyzetének reálisabb megközelítése, pontosabb felmérése és rögzítése. A község általában kétszer annyi személyre és háromszor annyi állatra ve36