Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)
Miért kívánta a vármegye folyamatosan csökkenteni az adózó személyek és állatállományuk rovásainak számát?
zünk. . . Mi az adó beszedésében minden módokat elkövettünk, s evégett executiókat is tartottunk, mégis a szegény népnek tehetetlensége, a termesztmények árának csekélysége és a pénznek szűk volta miatt, az adóbeli tartozásokat semmiképpen be nem vehettük. Továbbá is lehetetlennek láttyuk, hogy az adózó nép a reája felemelt nagy adót befizesse, hacsak minden igavonó marhái s kevés gazdaságbéli eszközei tüle elvétetvén, az adónak kipótolására nem fordíttatnak. .. A conventiós pénzre felemelt felette nagy és súlyos adónak beszedhetése iránt jót nem állhatunk s arról nem felelhetünk. Némi könyebbségül szolgálna az, ha ezen megyének az 1811 előtt való kiszolgáltatásokbul eredett és az aerarium (kincstár) ellen való igazságos követelése, mely 285 685 régi bankóforintokat tesz, lefizettetne, vagy az adóba beszámíttatna." 2 7 Ezek után érthető, miért fogadta el a szolgabíró az adózónak azon bejelentését, hogy marhái mind elpusztultak pestisben. A nádori porták kiigazítása és a megyei adó várható felemelése miatti aggodalom akkor árasztotta el igazán Heves megye urait, amikor az 1827. évi 7. t.c. utasítására, 1828-ban végre kellett hajtani az 1802 óta halogatott országos összeírást, négy olyan összeírónak együttes munkájával, akik közül kettő más megyebeli lévén, ebben a megyében az adótárgyak eltitkolásában nem volt érdekelt. Ha ezt az 1828. évi összeírást egybevetjük az ugyanazon évről készült járási sommázattal, az derül ki, hogy a szolgabírák az őszi adóbevallás során az adóköteles személyeknek általában csak felét, az állatállománynak pedig csak egyharmadát írták fel adó alá, a helytartótanácshoz is felterjesztett járási—megyei sommázatokban. Az adó alá összeírt házak száma is kevesebb a ténylegesnél, de erre az eltérésre talán valamelyes magyarázatot adhat a nem úrbéres népek, majorsági zsellérek, majorsági'—kuriális házhelyek jogi helyzetének vitás, tisztázatlan volta. Ezekkel szemben a szántó- és rétterület számadatai a rovásadó-összeírásokban is reálisak, nem mutatnak nagyobb eltérést az úrbéri tabellákba írt területadóktól, mint amenynyit a törvényszerű adómentesség, meg az elemi csapások folytán engedélyezett rövid tartamú adóelengedés indokol. Tudjuk, a jobbágyszántó és -rét a köztehernek, az országos adónak legszilárdabb fundusa, kiterjedése pedig az úrbéri tabellákból mindenki előtt közismert, nyilvántartható és ellenőrizhető volt. Ennek bármiféle csökkentését szigorúan tiltotta a helytartótanács. A jobbágyszőlő nem tartozott az úrbériséghez, kiterjedése különböző természetes okok folytán is, évről évre változhatott. 32
