Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)

Miért kívánta a vármegye folyamatosan csökkenteni az adózó személyek és állatállományuk rovásainak számát?

tésre a hátralékban levő községek, puszták adózóit.

2

2 A községek, puszták népe valóban nehezen adózott. A francia háborúk időszakában fokozódott a terményszolgáltatás iránti igény, a beszállásolás, a fuvarteher. 1795 körül éveken át rossz termés, éhínség, drágaság következett be. 1802-ben az országgyűlés 5 millióra emelte az ország adóját, de felemelte Heves megye adóportáinak számát is, bár a megye hevesen tiltakozott ez ellen s arra utasította diétái követeit, hogy: „írásainkban megmutatjuk ezen megyebéli szegény adófizető népünkre a török és frantzia háborúkban háramlott terheknek valóságát. Ajánljuk Kegyelmeteknek, hogy mindezeket Palatínusunknak élőlülése alatt tartandó Országos Deputationak bémutatván, minden kitelhető erejekbül abban fáradozzanak, hogy ezen kettős vármegyének adófizető népe azon porták által meg ne terheltessen, inkább könnyebbülést nyerhessen.'

m A megyei adóporták felemelésének lehetősége ebben az időben valóban konkréttá vált, attól kezdve, hogy az 1791. évi 47. t.c. által • létrehozott országgyűlési bizottságok ezt az egész adókivetési rendszer újjászervezése céljából programjukba iktatták. Az 1802. évi országgyűlés az adóporták felemelését célzó, országos összeírás utasítását, sőt űrlapmintáját is kidolgozta, mégis a napóleoni háborúk, devalváció, gazdasági összeomlás miatt az országos összeírás végrehajtására csak 1828-ban kerülhetett sor.

2

4 A nádori portaszámnak és a megyei adótehernek az államhatalom által kezdeményezett felemelése ellen a vármegyék mindig tiltakoztak s a jobbágyaikra kivetett hadiadó terheit csökkenteni igyekeztek azzal, hogy az adózó személyek, adótárgyak és rovásaik magától értetődő növekedését eltitkolva, a megye teherbíró képességének folyamatos csökkenését hangoztatták, bizonygatták a helytartótanács előtt, újból és újból hivatkozva az oda felterjesztett járási sommázatokra. A csökkenést igazoló manipulációkra könnyű lehetőséget nyújtott az adóbevallásnak és adókivetésnek 1772-ben meghonosított rendszere, hiszen az ország adójának bizonyos hányadát nem közvetlenül az adózóra, hanem egy előre megállapított összegben előbb a vármegyékre, ezek ugyancsak egy összegben a járásra, illetve községekre vetették ki, így lehetőséget nyújtottak arra, hogy amit az adóköteles vagyonok, személyek eltitkolásával sikerült lefaragni az egyiknek adóterhéből, az a másik vármegyével, másik járással, másik községgel, végső fokon a másik adózóval fizettessék meg. A Heves megyére évente kivetni szokott, kb. 110 000 Ft hadiadó akkor is biztosítható volt, ha a szolgabírák járásuk rovásainak összegét csökkentették, mert ebben az esetben csupán az egy rovásra eső megyei kvóta, szorzószám lett magasabb, míg az egyre feljebb emelt kvóta az egyre csökkentett rovásszámmal szoroz30