Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)

Jogosulatlan mentesítések a kuriális-majorsági házhelyek és lakóik jogi helyzetének tisztázatlansága miatt

Jogosulatlan mentesítések a kuriális-majorsági házhelyek és lakóik jogi helyzetének tisztázatlansága miatt Az államhatalom —• fokozódó pénzszükségleteinek biztosítása céljából — szerette volna lassanként megszüntetni a nemesi föld adómentességét. A nemesség azonban a leghatározottabban szembehelyezkedett az uralkodó részéről jövő, minden olyan kísérlettel, mely féltett nemesi jogait akár csak a legkisebb mértékben is csorbítani igyekezett. A nemesi föld, a falu határában levő földesúri majorok vagy a külterületi puszták földje, a falu belsőségében vagy a falut környező páston, gyepen, legelőn kiosztott majorsági vagy kisnemesi (kuriális) házhelyek a legfontosabb nemesi privilégium jogán adómentesek voltak. A földesurak a XVIII század végétől kezdve szívesen parcelláztak adómentes nemesi földeket. Az így kiosztott házhelyekre zselléreket telepítettek, akik ott saját költségükre házakat építettek maguknak. Egy részük az urbáriumban előírt, évi 18 napos kézi robotot teljesítette földesura részére, tehát személyében jogilag adóköteles úrbéresnek számított. Mások részér» a földesúr szerződés alapján, nem ugyan véglegesen, hanem csak meghatározott időre, majorföldeket adott bérbe, ideiglenes használatra. Egyesek a majorsági szőlők, uradalmi dohányföldek megmunkálására vagy másfajta speciális uradalmi szolgálatra szerződtek földesurukkal. Végül tekintélyes számot képviseltek azok a majorsági emberek, akik nem maguk építette házban, hanem a földesúr által rendelkezésükre bocsátott majorházban, kúriában laktak s a földesúr földjén béresként éltek. (Ez utóbbiaktól természetesen meg kell különböztetnünk azokat az uradalmi konvenciósokat, akik adóköteles úrbéri funduson. maguk építette házban laktak.) A jobbágyrendü embereknek hadiadótól mentes kuriális falvakba, majorfalvakba telepítése a földesurak részéről a XVII. század törekvése és az elpusztult munkaerő pótlását célzó csalogató, ösztönző eszköze volt. De, amikor a török által elpusztított faluhelyek a XVIII. század első felében lassanként valamennyire benépesültek, a helytartó26