Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)
Az adómentesség, adóelengedés, adóösszeírásból való kihagyás
Az adómentesség, adóelengedés, adóösszeírásból való kihagyás a) Teljes adómentességet élvezett évszázados jogszokás, illetve jogszabály alapján a községi bíró, törvénybíró, kisbíró, adószedő, a rendfenntartás és végrehajtás teendőit ellátó paraszthadnagy, tizedes, fegyveres hajdú, polgár vagy ármás. b) Részleges adómentességet (fejadómentességet) élvezett, vagyis csak saját személy után nem adózott: az uradalmi szegődményes, „konvenciós", kerülő, béres, pásztor, uraság hajdúja, gazdája, kocsisa, bojtárja stb., nemesek szolgája; a községi szegődményes, kerülő, mezőőr, éjjeliőr, szőlőpásztor, községi csordás, vendéglős, kocsis, bába, sírásó, útkaparó, jegyző, tanító, kántor, gyámatya, hites, esküdt, helység háza, korcsmája: az egyházfi, kurátor, harangozó, templom, plébánia; a munkaképtelen, nyomorék, elaggott (általában 60 éven felül), öreg, élemedett, elvénhedt; az özvegy, árva; a koldus, csavargó, kóborló. c) Az elbocsátott katona, obsitos adómentességét az 1807. évi, 1. t.c. 11. §-a biztosította, kimondván, hogy akik indokolt kérésükre 20 évi szolgálat, illetve a kapitulációs szerződésben megjelölt szolgálati évek után elbocsátólevelet kaptak, azokat mentesíteni kell a személyes fejadó, a mesterség és kereset rovásai alól, továbbá a megyei útépítés, közmunka, levélhordás kötelezettsége alól is. És amikor az 1830. évi 7. t.c. az örökös katonáskodás helyett minden esetben a 10 évi katonáskodást vezette be, egyszerre tömegesen tértek haza falujukba az öreg obsitosok, hirtelen felszökött a személyük után adómentességet élvezők száma. d) Az agilisek (nőnemesek), vagyis azok a jobbágyapától származott személyek, akik nemes anyjukra vagy nemes feleségükre való tekintettel számítottak nőnemesnek, fordított értelemben élvezték a részleges adómentességet, amennyiben saját jobbágyszemélyük után adóztak, de az anyjuktól vagy feleségüktől kapott nemesi ingatlanaik adómentesek voltak. e) A haszonbérlők esetében csak az évi árenda összegét adóztatták meg, de sem személyük, sem marháik után nem adóztak, mert nemesi ingatlanon élő személyeknek számítottak. f) A zsidó bérlők is csak árendájuk után adóztak. A személyüket terhelő, türelmi adót külön fizették. (A zsidók türelmi adójának, 23
