Forrásaink a reformációról - Dokumentumok az MNL Heves Megyei Levéltárából (Eger, 2018)
Dokumentumok - VII. Jelentések az államszocializmus vallásügyi helyzetéről Heves megyében
Az elmúlt időszakban minőségi javulás következett be a pártszervezetek vezetőségében, a járási községi tanács szerveknél, ami azt eredményezte, hogy még az a kevés adminisztratív módszer is kiküszöbölődött, ami ritkán felütötte fejét helyt adva egy tömegekre támaszkodó, tömegeket nevelő vezetési formának. Nehézségek árán, de szerencsésen valósul meg az elsődleges törekvés, a marxista-leninista eszmék széleskörű terjesztése, a diai. materialista világnézet otthonossá tétele az emberek gondolkodásában. Ez mind több embernél gyakorlati magatartásában észlelhető még akkor is, ha különösen a falusi szokások, hagyományoknak nagy a visszahúzó ereje. Kezdik megérteni a községekben is sokan, hogy napjaink eseményeit nem a valláson keresztül lehet megítélni, s legalább olyan becsületes emberek a vallástalanok, mint a Rózsafüzértársulati tagok, ha sokszor nem becsületesebbek. Ebből a magatartás, felfogásbeli változásból következik, hogy a lakosság idősebbjei is csökkentették a vallásos demonstrációkon való részvételt, míg a fiataloknál mind több idős ember elnézi, hogy nem járnak templomba. A fiatalok elmaradása érzékenyen érinti a papságot, mert az öregek fokozatos kihalása, a fiatalok jelentős részének a közömbössége máris csökkentette, ha kis mértékben is az egyházközségek bevételét. Csökkent a perselypénz, ha nem is tagadják meg nyíltan, de nem fizetik sokan a párbért, csak ha meghal valakijük, s ezen múlik eltemetése. A katolikus családok nyíltabbak, mint a protestánsok. Az új eszmék könnyebben táptalajra jutnak a katolikusoknál, jobban bomlasztják a hagyományos értékrendet, mint a protestánsoknál. A protestáns községek zártabb, összetartóbb, befelé forduló közösségeket alkotnak, ahol nehezebb dolga is van a helyi vezetőknek, pedagógusoknak, stb. /Noszvaj, Nagyvisnyó, Átány!/ A papság ma már tisztában van ennek a decristianizálódási folyamat jelentőségével, s az sem vigasztalja, hogy ez világjelenség. Legalább is nálunk nem várnak megoldást modernizációs törekvésektől, mint amilyen a beat-mise volt Budán, sem a szembemiséző oltároktól. Az egyik feszültségi forrás nálunk épp abban rejlik, hogy a püspöki kar által kötelezővé tett új szertartásrend, magyar nyelv a latin helyett, stb. a legtöbb pap ellenállásával találkozik, akiket a híveik szorítanak az oppozícióra. Egy másik feszültségi forrás a II. vaticanum által sugalmazott vallási fellendülés, ill. a papság nagy részének a közömbössége között mutatkozik. Az egyház sajtója és az egyes magyar püspökök a nyilatkozataikban optimista bizakodással beszélnek a zsinat nyomán fellépett holmi vallási felpezsdülésről. Ez azonban jó trükk lehet külföld felé, de a papság pontosan ismeri ennek az ellenkezőjét, s inkább a kivárásra, túlélésre, helyi vezetőkkel való jó viszonyra törekszik, 312
