Forrásaink a reformációról - Dokumentumok az MNL Heves Megyei Levéltárából (Eger, 2018)
Dokumentumok - VI. Református felekezeti iskolák fenntartásának és államosításának forrásai
A canonica visitatio szerint köteles a község mint politikai testület a rom. cath. plébános úrnak só, szalonna, stb. fejében 6 frt-ot fizetni. Az egyházlátogatási okmány keltének idejében 1819. június 19-én érvényben volt pénz értékét a mai nap érvényben levővel összehasonlítva köteles a község a 6 frt helyett osztrák értékben 2 frt 52 x azaz két frt 52 Krt évenként fizetni. Ezen összeg a f. évi költségvetésben felvéve nem lévén, az ez évben a véletlen költségekre előirányzott összegből fedezendő, jövőre pedig mint rendes kiadás a megfelelő rovat alatt évenként előirányzandó. Továbbá a canonica visitatio szerint kötelezte magát a község szinte mint politikai testület a rom. cath. plébános úrnak évenként két öl puha tűzifát kiszolgáltatni, amelyet a rom. cath. hívek lettek volna kötelesek beszállítani. A község azonban ezen kötelezettségét soha sem teljesítette, hanem teljesítette helyette a rom. cath. hitfelekezet. Minthogy pedig azon körülmény, hogy ez ideig eltérő gyakorlat követtetett, a canonica visitatio érvényét meg nem szüntethette, és mert a község a canonica visitatiot, mint annak idején az egyházi hatóság és a község között létrejött szerződésszerű okmányt és azon okból igyekezett beszerezni, hogy az abban elvállalt kötelezettségeket pontosan és kifogástalanul teljesíthesse, eltekintve attól, hogy a rom. cath. iskolaszéket nem ismeri el jogosítottnak ezen fa járandóság folyóvá tételének kérelmezésére, kijelenti a képviselőtestület, hogy kötelességének ismeri a rom. cath. plébános úrnak évenként 2 öl puha tűzifát kiszolgáltatni. Miután pedig ez által az eddig követett azon gyakorlat, hogy ezen fajárandóságot a hívek szerezték be és szolgáltatták ki, megszűnik, és ezután törzsvagyon jövedelme hiányában a községi pótadót fogja az terhelni, amely terhet azonban a községi adózók rom. cath. és ev. ref. felekezetű hívei adójuk arányában viselni fognak, s hogy ez által az ev. ref. vallást követők magokat megterhelve ne érezzék, különösen azért mert a község ezen 1819-ik évben elvállalt kötelezettséget csak most kezdi teljesíteni és miután emberemlékezete óta az evang. ref. vallásúak lelkészüknek évenként szinte két öl puha tűzifát szolgáltattak ki, elfogadja a képviselőtestület, hogy a ref. hívek által a ref. lelkésznek évenként kiszolgáltatni szokott két öl puha tűzifát ezentúl - úgy mint a rom. cath. plébános úrnak járót - szinte a község fogja kiszolgáltatni. Minthogy pedig a képviselőtestületnek ezen határozata mint adókivetést tartalmazó az 1886. évi XXII. te. 24. §-a alapján a törvényhatóság jóváhagyását nem mellőzheti, jóváhagyás végett a megye tekintetes törvényhatósághoz azon kijelentéssel rendeltetik felterjesztetni, hogy úgy a 2 frt 52 x deputatum, mint a két lelkésznek járó tűzifa beszerzésére szükséges költség vagy annak váltságáért járó összeg, a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úr 1889. év június 22-én kelt 40.116 számú rendelete értelmében az 1886. évi XXII. te. 130. §-ának 2-dik bekezdésében előírt módon kivetett községi pótadó által fog fedeztetni. Minthogy azonban a községnek erdeje soha sem volt, s ma sincs, s mert az erdővágást a törvény oltalma alá vevén, nem bizonyos, hogy a fa járandóság a közel 296
