Forrásaink a reformációról - Dokumentumok az MNL Heves Megyei Levéltárából (Eger, 2018)
Dokumentumok - III. Heves és Külső-Szolnok vármegyei települések protestáns közösségeinek néhány 18. századi forrása
mindazáltal újonnan fogságba estem volna, és mindeneknek kik rejtegettenek volna, sőt magadnak is igen tetemes veszedelmet okoztam volna. Én azért igaz hűségű társam, mint a békességes időkbe a kötelesség szerint szerettelek, úgy hozzám való tökéletességedért elfelejthetetlenül is szeretni foglak; és a kegyelem székinél az én lelki térdeimet mindennap meghajtván az én kegyelmes Istenemet alázatos könyörgésim által arra serkengetem, hogy végképpen egymástól életünknek majd legjobb korába el ne szakasszon; hanem ellenünk való búsulása megenyhülvén akkor, mikor az idő eljövend, szeretetével hozzánk forduljon. Tudom ugyan, hogy minekutána mezítelen és kétség nélkül és szökség nélkül lett elszabadulásom hírét meghallottad, szívedet szüntelen nyughatatlankodhattad, de már megnyugtathatod, mert mind már mind életemre, mind vallásomra nézve, melynél inkább semmit sem szeretek, magad és bá- torságos kősziklám lévén az én jó Istenem mind mezítelenségemet kezdette béfedezni, mind pedig életem tápláltatására való szavaimat kiszolgáltatni. Melyekre enyészve is szemeimnek Gyönyörűsége, ámbár a szomorkodásra fontos okaid lehessenek; de jó Istenedet ne bosszantsd, hanem ezúttal a keserűséget, mint Istenünk jóra célozó elvégezett változhatatlan akaratját, magadat az írásokkal vigasztalván békességes tűréssel elvégyed; érettem, méltatlan férjedért alázatos esedezésiddel [...] Istenedet engeszteljed, hogy ártatlanságomat világosságra hozván vigasztaltatásodra, s magzatinknak nevelésekre, valaha szegény hazánknak megadjon; ha pedig az nem lenne, tehát őfelsége azokat a kegyelmeket, melyeket bennem letett, elaludni ne engedje; hanem az idegen földön szegény szolgáját restellje meg; olyan állapotot és hivatalt parancsolván, minéművel az istenfélők eleitől fogva az ő idejébe megtiszteltettenek. Hogy pedig egyéb környülálló dolgokról is ne tudósítsalak, el nem mulathatom. Ámbár magamat szüntelen szomorúsággal gyötörhetném azért a gyámoltalanságért, melyre kedves árvámmal Istentől juttattál, de nem tehessem; mert ezzel Isten előtt kedvességet nem nyernék, azonban magamnak sokat ártanék; hanem Istenre bízván dolgaimnak kimenetelét a német nyelvet, mennyire tőlem lehet, egész szorgalmatosággal tanulom. Mert nem akarok holtig ily bizonytalanságba és bujdosásba lenni, hanem nyelvet tanulván bizonyos hivatalt követni, és néked s magzatomnak, ha mind sokára is, szolgálni. Azonban itt létembe arról sokat gondolkodtam, hogy a [...] magamat melyik keresztyén városba, mint megannyi Páthmós551 szigetébe, vonnám meg; de még nem határozhattam, elegendő költségem nem lévén. Hanem az a becsületes gazda, kinek házánál már három hetek alatt [...], és Mák Györgynek hívattatik, igen nagy könyö- rületességgel hozzám viseltetvén a maga szép kőházát, kibe csak feleségével együtt lakik és gyermekeik nem lévén, igen olcsón ajánlotta; melyhez hasonlót egész Németországon olcsóságára messze nem találok. És ha Berlinbe annyi segítséget nyerendek, mellyel kitelelhetek, minden bizonnyal itten telelek, ha pedig tovább kényteleníttetem menni, onnan aholott a telelés kedvéért megállapodandom elmúlhatatlanul tudósítá551 Utalás János látomására Pátmosz szigetén, a Jelenések könyvéből. 148
