Forrásaink a reformációról - Dokumentumok az MNL Heves Megyei Levéltárából (Eger, 2018)

Bevezető

nem tiltották meg a nemrég beköltözött néhány evangélikus családnak sem, viszont a reformátusok saját templom iránti igényét határozottan visszautasították, s városbeli létszámuk gyarapodásának megakadályozását is a határozatba foglalták. Ezt követően a türelmi rendeletig a református közösséggel kapcsolatban nem született tanácsi határozat mindaddig, amíg 1785. január 26-án szabad vallásgyakorlatukat helyi szinten is rögzítették.4

Gyöngyös protestáns lakossága évszázados küzdelmének és érdekérvényesítésének forrásait úgy válogattuk, hogy a mintegy három évszázadot felölelő dokumentumok közlése révén a város történetének fontosabb momentumaiba is betekintést nyújtsunk. Az oszmánok oszd meg és uralkodj elvén alapuló sajátos valláspolitikáját tükrözik a török kori források, mely kezdetben egyáltalán nem szabályozta a reformáció által megindított folyamatokat, de nem üldözte a régi egyház híveit sem, ügyesen kihasználva a protestáns és katolikus közösségek viszályait a felek megszorongatására és a pénzszerzésre, egyúttal a megosztottság fenntartására is. Fennmaradási formájuktól függetlenül fontosnak tartottuk közölni azokat a dokumentumokat, melyek a főuraknak a reformáció meggyökereztetésében játszott szerepét szemléltetik, akik azáltal, hogy birtokaikon megengedték a reformáció eszméinek terjesztését és különböző adományaikkal hathatósan támogatták is azt, elősegítették az egyházszervezet fenntartását, működését.

Az egri püspökök és esztergomi érsekek Gyöngyös város tanácsához írt levelei az ellenreformáció szellemiségét tükrözik. A töröktől visszafoglalt területeken a világi közigazgatás újjászervezése mellett a katolikus egyház is visszaszerezte régi pozícióit, birtokait, újjászervezte a hitéletet, a hívek áttérésre való megnyerésével gyengítette a protestáns gyülekezeteket és a katolizálás érdekében beavatkozott a városi közélet egyik legfontosabb ügyébe, a magisztrátus megválasztásába is. A vallási villongások végérvényesen azután szűntek meg, miután II. József a türelmi rendelettel, a felvilágosult abszolutizmus elvei szerint rendezte a királyság vallásügyét.

A Reformáció Emlékév alkalmából szisztematikusan tártuk fel a levéltárban őrzött iratanyagot, összegyűjtöttük a Heves és Külső-Szolnok vármegyei, valamint a mai Heves megyei protestáns egyházközségek történeti forrásainak reprezentatív és jórészt publikálatlan dokumentumait. A reformátusok aránya a teljes népességhez viszonyítva a vármegyében 1880-ban alig több, mint 6%, és ez a mutató a 20. század közepére 5%-ra csökken, az evangélikusoké pedig ennek töredéke, alig tizede. Számottevő protestáns közösségek a megye déli részén éltek.5 Ezért a kötetbe Heves és Külső-Szolnok vármegye Poroszlótól a Jászságig húzódó délkeleti sávjában fekvő településeinek, azok protestáns közösségeinek azon 18. századi forrásait válogattuk, melyek a vidék török kor utáni újranépesedésére, valamint a falvak jogállására és a

4 Ld.: Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata. 85-86.

5 Ld.: KSH: Magyarország településeinek vallási adatai. 498.

12