Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Böőr László: Volt egyszer egy emléktábla

Böőr László: Volt egyszer egy emléktábla. 77 földre menekült és távollétében idehaza már első fokon halálraítélt Fehér István (193 8) leveléből: „Nem gyilkossági szándékkal mentünk a házhoz, fegyver nem volt nálunk. Odaérve bekopogtam az első ajtón. Kiss bácsi kiszólt, hogy ki az... Gyere hátra a konyhaajtóhoz fiam, ott beengedlek. Én hátra mentem, a többiek kint maradtak elől. Kétszer is kopogtam, de semmi válasz nem jött. Bentről zaj hallatszott, mintha valaki verekedett volna. Előre szaladtam és szóltam Márity Lacinak, aki a csoport egyik tagja volt, hogy nem tudom, mi van, de a Kiss bácsi nem jött ajtót nyitni, valami baj lehet odabent. Ezek után megint hátra mentem a konyhaajtóhoz és látom, hogy egy középkorú barnahajú néni jön ki a konyhaajtón és csak annyit mondott: mindennek vége van. A kerten keresztül tűnt el. Egy lövést hallottam elölről, odaszaladtam és láttam, hogy a Márity Laci a hátán fekszik a lépcsőn. Elvonszoltuk onnan, én kérdeztem tőle: mi történt. O azt mondta, zörgetett az első ajtón és Sziklai ezredes belélőtt... szaladtam hátra a konyhaajtóhoz. Lassan kinyitottam és akkor láttam, hogy Kiss bácsi fejjel lefelé feküdt a konyhában egy nagy vértócsában és egy kisbalta volt mellette a földön. Ahogy ott álltam félve, remegve, még egy lövés dördült el a házban. Erre teljesen kinyitottam az ajtót, és lassan bementem a szobába. Akkor láttam, hogy Sziklai ott fekszik hanyatt. A fejében, vagyis a homlokán egy lyuk, a pisztoly meg a kezében és nagyon vérzett... Én a mai napig megesküszöm akármilyen bíróság előtt, és a magyar nép előtt, hogy a leírtak csak a teljes igazságot fedik. Senki oda gyilkossági szándékkal nem ment. Kiss bácsi úgy halt meg, mint egy mártír, Sziklai Sándor pedig egy közönséges gyilkos, aki a gyilkolás után elvette a saját életét. "

1

5 Lényegében megegyezik fenti ismertetéssel a falu közvéleménye is, amit igazol az a tény, hogy amikor 1956 december elején a Népszabadság ismertette Sziklaiék halálának körülményeit, a községben nagy volt a felháborodás, „mert az nem úgy történt, ahogyan az újságban le lett írva... "

1

6 A visszaemlékezésekből és az ellentmondásos ítéletekből számomra egyértelmű, hogy a súlyos ítéletekkel záruló per tényeiben nem volt megalapozott, a vádak nem voltak megnyugtatóan bizonyítottak. Az pedig, hogy a budai várbeli Bástya sétányt évtizedekig Sziklai sétánynak nevezték, végkép túlzásnak tekinthető. Lakatos Péter (1924) „pártiskolai tanár. A Budapesti Pártbizottság elleni támadás alkalmával a székházban tartózkodott. Amikor az ostrom után az utcára kihurcolták, haslövést kapott. A Korányi kórházba szállították, azonban a fegyveresek nem engedték meg az azonnali orvosi segélynyújtást. Később az orvosoknak sikerült őt a műtőasztalra vinni, de a nagy vérveszteség után a kiváló orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni fiatal életét. "

1

7 A budapesti lakos Lakatos Péter 1954-től oktatott „a Pest megyei öthónapos pártiskolán",

1

8 és a Gödöllői Agráregyetem harmadéves hallgatója 15 A levelet közli: FAZEKAS ESZTER-MÓZA KATALIN: A Sziklai dosszié 1956-1990 című cikksorozatban. Pest Megyei Hírlap XXXIV. évf. 272-278. szám. 1990. november 20-27. 16 Belügyminisztérium Történeti Irattára, BM Országos Rendőrkapitányság központi ügyeletének napi jelentése 2-100-36 7. p. 1956. december 5-én. 17 Az ellenforradalom támadása... 1957. 49. p. 18 Uo.