Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Varga László ifj.: Igazoló eljárások Egerben

638 Erre jó példa K. Kálmán főkönyvelő ügye, akit három évre tiltottak el az előléptetéstől (és emelet még vezető állásra is alkalmatlannak találtak), mivel állítólag azt mondta, amikor a németek megtámadták az oroszokat: „Hála Istennek most már ezzel a piszkos kommunistákkal elbánnak és leszámolnak."

2

4 Bár állítását tényszerűen nem tudta bizonyítani a bizottság, ennek ellenére mégis elítélték K. Kálmánt. A már említett dr. Takács László polgármester azonban ebben az esetben is segítséget próbált nyújtani. A bizottság azonban ezúttal sem volt hajlandó megváltoztatni döntését: „A bizottság új határozat hozatalát mellőzi és más fegyelmi jellegű büntetést nem alkalmaz."

2

5 - írják a polgármesternek adott válaszukban. 5. Áthelyezés Az áthelyezés is nagyon hatékony fegyvernek bizonyult, bár csak két ízben élt vele a bizottság. J. Kálmán ügye több szempontból is igen jól megvilágítja az igazolások lezajlását. J. K-t megpróbálták mindennel megvádolni, amivel csak lehetséges volt: Felhozták ellene, hogy az orosz fronton elesett orosz katonák sapkáit ellopta, és hazaküldte őket. Hiába védekezett azzal, hogy csak vásárolta őket nem hittek neki. Németbarátsággal is vádolták, hiába adta elő, hogy a beszállásolások idején majdnem tettlegességre került sor a németek és őközötte. De a legjobban amiatt támadták, hogy munka mellett 10 holdon aluli földek felosztásával is foglalkozott, amit a törvény a munkák elvégzése idején és 1945-ben sem tiltott, tehát amit tett, teljesen legális és törvényes volt. Ennek ellenére mégis népellenességgel vádolták meg, most azzal, hogy szerintük magas összegért végezte a munkáját. Ehhez jöttek még az eljárás lefolytatásában szembeötlő méltánytalanságok: „Az Egri Igazoló Bizottságtól megkaptam a határozatot, amelyben hivatalból való áthelyezésre ítéltek, ezek után elmentem az Igazoló Bizottsághoz és kértem őket, hogy adjanak felvilágosítást arról, hogy minek az alapján ítéltek a fenti ítéletre. Az Igazoló Bizottság erre azt mondta, hogy a vádlókat nem nevezhetik meg. Erre én azt feleltem, hogy így a vádak ellen nem tudok védekezni, illetve ellene bizonyítékot adni. Bejelentett tanúimat nem hallgatták ki."

2

6 - olvashatjuk J. K. vallomásában. És amikor ezek után a történtek miatt erősen feldúlt állapotban felháborodásának adott hangot, a bizottság feljelentette őt a népügyészségen is. „Nevezett gyanúsítottnak az a cselekménye, hogy Egerben 1945. július hó 18. napján az egri Igazoló Bizottságra vonatkozóan kijelentette: - Igazságtalan határozatot hozott. Ez hát a szabadság, egyenlőség, testvériség és demokrácia? - megsértette az Igazoló Bizottságot."

2

7 így J. K-nak nem elég, hogy jogait teljesen figyelmen kívül hagyták, még neki kellett megalázkodnia, hogy nehogy a népbíróság előtt találja magát. „Mikor tudomásomra jutott, hogy az Igazoló Bizottságot megsértettem, azonnal 24 HML XVII. 408/4. 25 HML XVII. 408/4. 26 HML XVII. 408/3. 27 HML, Népügyészségi iratok XXV. 5/1 285/1945.