Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Beke Margit: IV. Béla és az esztergomi érsekek kapcsolata

60 Ismeretes, hogy az ifjabb királynak, Istvánnak sok konfliktusa támadt atyjával, IV. Bélával. István kiváló hadvezér volt és éppen a haditettek szültek feszültséget köz­tük, továbbá az, hogy az ifjabb Béla herceg szüleinek kedvence volt. 1262 végén Fülöp érsek és a királyfi kancellárja, Smaragd kalocsai érsek közvetítésével megkötötték a pozsonyi békét IV. Béla és V. István között. Ennek pontjait azzal bővítették, hogy ha nem tartja be az iijabb király a szent evangéliumra és ereklyékre tett esküjét, a két ér­sek fenyítéket alkalmaz ellene. 2 8 A fiú és atya közötti viszály volt az egyik ütközési le­hetőség a király és érseke között, amelyben óhatatlan volt, hogy az érsek ne a gyengébbet vegye oltalmába. A béke azonban ingatag volt, amelyet az is bizonyít, hogy meg kellett újítani. Ez 1266-ban megtörtént, éppen a Nyulak szigeti domonkos kolostorban Szent Margit hercegnő, az örökös békéltető ösztönzésére. A másik ütkö­zési zóna éppen Margit miatt keletkezhetett. Ismeretes, hogy Kiissza várában Mária királyné fogadalmat tett születendő gyermekére, hogy amennyiben megmenekülnek a tatároktól, a gyermeket felajánlja Istennek. Ez akkor történt, amikor két kisleányuk már meghalt, és Zárában el is temették őket. Margit sokkal hűségesebben őrizte szülei fogadalmát, mint maguk a fogadalmat tevők. Tudjuk, hogy Veszprémben nőtt fel, a Szent Katalin kolostorban, és atyja az ő számára építette a Nyulak szigetén lévő do­monkos apácakolostort. Margit nem vált dinasztikus érdekek áldozatává, hiszen visszautasította kérőit, pedig a királyi szülők számítottak rá. Egyesek szerint IX. Szent Lajos király öccse kérését is visszautasította, mások szerint egy lengyel herceg, vala­mint Ottokár cseh király is hasonló elutasításban részesült. Ottokár Margit helyett vé­gül is Béla király Anna nevű leányának gyermekét, Kunigundát vette nőül. 2 9 Ezek után Margit kegyvesztetté vált szülei, sőt az apácák szemében is. Margit, halála közeledtén, látni kívánta az érseket, aki sajnos már csak halálos ágyához érkezett meg. A királyi szülők nem voltak jelen 28 éves leányuk halálos ágyá­nál. Az érsek vagy Esztergomban tartózkodott, vagy éppen Budán, nem lehet tudni, de későn érkezett meg. 1270. január 18-án már csak azt állapította meg, hogy Margit ar­cán mennyei boldogság ragyogott, és megvigasztalta a körülállókat, majd a Boldogsá­gos Szűz Mária oltára elé eltemette, gyászmisét mondott érte és minden zsolozsmát elvégzett/ 0 IV. Béla hamarosan követte leányát, hiszen 1270. május 3-án elhunyt. Az érsek változatlan tisztelettel és szeretettel viseltetett királya iránt, akit akarta szerint az esztergomi minoriták templomában temettek el, az elhunyt iijabb Béla király mellé a Szűz Anya oltára elé. A főpap, a királya „kedves emlékétől buzgó Fülöp esztergomi metropolita" rajongása jelenként utóbb kiásatta, és a jog ellenére saját székesegyházá­ban temette el, végül - hosszas pereskedés után - a Szentszéknek engedelmeskedve visszaadta a hamvakat a minoritáknak/ 1 V. Istvánnak és Margit kapcsolata is érdekes. Talán mégis igazuk lehet egyes történészeknek, hogy minden ellenkező híresztelés el­lenére, a két testvér igen szerette egymást. Ez különösen Margit élete vége felé vált 28 MES I. 476. p.; FEJÉR. IV/3. 69. p. 29 Részletesen szól IV. Béla királyságáról és Szent Margitról: DÜMMERT, 1977. 435. p. 30 MES I. 324. p. 31 MES I. 574. p.; THURÓCZY, 1980. 198. p.

Next

/
Thumbnails
Contents