Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után
598 Az ősz folyamán csupán a gyakorlati kérdések megoldásában született előrelépés. Nevezetesen: Hómann kérésére Radvánszky Albert jelentést tett a Délvidék visszacsatolásával hazatért összes aktív és nyugdíjas lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és vallástanító-lelkészek számáról. E szerint: a bányai egyházkerületbe 14 lelkész, 2 vallástanító,' 1 püspöki titkár, 4 segédlelkész, míg a dunántúli egyházkerületbe 9 lelkész, 2 helyettes lelkész, 2 vallástanító lelkész, 1 segédlelkész tért vissza. „A bányai egyházkerületbe tértek haza a bácskai német egyházközségek lelkészei is, akiknek pontos kimutatása azonban jelentkezésük elmaradása következtében nem áll rendelkezésre." 2 3 - írta. Bárdossy László miniszterelnöknél 1942. február 24-én újabb tárgyalásra került sor. 2 4 Hómann a kérdést a következőképpen exponálta: „A feladott penzumunk tulajdonképpen az, hogy mit csináljunk annak következtében, hogy a bácskai német evangélikusok nem akarják elismerni az egyetemes evangélikus egyházat és abból ki akarnak válni. Ehelyett azonban arról tárgyalunk, hogy mit kívánjunk tőlük és milyen feltételek mellett maradhassanak bent a magyar evangélikus egyházegyetemben, holott ők erre semmiféle hajlandóságot nem mutatnak, és már eleve kijelentették, hogy nem akarnak idetartozni." A tárgyalás során nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzat korábbi, a bácskaiakkal konszenzust kereső, de a magyarországi evangélikus egyház szempontjait is figyelembe vevő álláspontjában változás történt. Az egyházi vezetők felvetett aggodalmait miszerint a bácskai németek a szászokhoz fognak csatlakozni, és magukhoz fogják vonzani Tolna, Somogy, Baranya németjeit, vagy a német precedens hatására a bácskai szlovákok is megváltoztatják korábbi álláspontjukat - a miniszterelnök és a kultuszminiszter is jogosnak ítélte, ugyanakkor leszögezte, államközi viszonylatban nem csak nem tudnak, de nem is akarnak lépéseket tenni. Nemcsak azt tették egyértelművé, hogy a magyarországi evangélikus egyház érdekének védelmében semmilyen konfliktus vállalására nem hajlandók, de figyelmeztették az egyházi vezetőket arra is, hogy merev álláspontjuk a Bécsben megkötött népcsoport-egyezmény szellemével ellentétes. „Viszonyunk a német állammal olyan, hogy egy ilyen álláspontnak a konzekvens keresztülvitele semmi kilátást nem nyújt. ... Német részről egyszerűen azt fogják mondani, hogy ezek jogi konstrukciók, amelyekkel mi nem operálunk. A mi számunkra az a szempont, hogy a németség a maga életnyilvánulásának egyetlen formájában, tehát egyházi vonalon se gátoltassék a maga életformái szabad kiélésében." 2 5 Végül maradt a dodonai megállapítás: ,jogfeladás nélkül haladjunk el a dolog felett és egy23 Raffay püspök a következőkről tud: Reppert Frigyes, Szeghegy; Mornau Frigyes, Újvidék; Hübehen Dániel, Zsablya; Binder Lajos, Kisbér; Meder Henrik, Újverbász; Heib István, Overbász; Staudt Péter, Torzsa; Morgenthaler Ferenc, Tiszaistvánfalva; Klein Ferenc, Káty; Elicker Károly, Bulkesz; EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2737./1941. 24 A megbeszélésen Raffay, betegsége miatt, nem vett részt. Az értekezlet részvevői: Bárdossy László, Hómann Bálint, Pataky Tibor és Fáy államtitkárok, Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, Mesterházy Ernő, Pesthy Pál és Lichtenstein László egyházkerületi felügyelők, Kapi Béla és Túróczy Zoltán püspökök, Rásó Lajos egyetemes főügyész, valamint Vladár Gábor és Mikler Károly jogi szakértők. - EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 575./1942.
