Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után 595 Az elszakadást kimondó esperesi közgyűlésre Újvidéken 1941. augusztus 21-én került sor. Az ülésen Meder Henrik és Zimmermann András elnökölt. Utóbbi megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy kényszerből cselekednek, mert: „Ne mondja nekünk senki, hogy a magyarhoni evangélikus egyház keretei között biztosítva volna számunkra a lehetőség, hogy népi törekvéseinket kielégíthetjük. A múlt az ellenkezőt tanítja. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez az egyház soha a legcsekélyebb kísérletet sem tette a németség elnemzetlenedésének megakadályozására. ...Fölülről támadt-e valaha csak egyetlen indítás is a jogos cél érdekében? Nem fojtottak-e el csírájában inkább minden megmozdulást, amely ezirányban alulról jött, vagy jönni akart?"

1

8 17 EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986./1941. 18 A gyűlésen nem jelent meg Alsókabol, Csurog, Kölpény, Kula, Nádalj, Pincéd, Szenttamás, Úrszentiván, Zsablya, egyházközségek képviselete. Vendégként jelen volt Belgrádból Tulek Teofil esperes, Szarajevóból Hamm Károly esperes, Budapestről dr. Weindlein János gimnáziumi igazgató, Kácsfaluból Hotschewar Walter lelkész. A családlátogatáson Torzsán tartózkodó Ordass Lajos ceglédi esperes-lelkész részvételére vonatkozó kérést viszont Meder azzal hárította el, hogy a gyűlés zártkörű lesz. A gyűlésről levelet intéztek Philip Popp zágrábi, és Theodor Heckel berlini püspökhöz is. - EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986./1941. 1941. augusztus 2-től Torzsán, szülőfalujában tartózkodott Ordass Lajos ceglédi esperes-lelkész, aki testvéreit meglátogatni utazott haza, s Raffayt hosszú levélben tájékoztatja benyomásairól. Ordass először a Kirche und Volk című lap számainak átnézésével tájékozódott: Binder Lajos lemondásáról, Heckel püspök leveléről, amelyben jóváhagyja az eddig történteket, a Kirche und Volk új szerkesztőinek személyéről, a lap tulajdonjogának az egyházkerülettől Morgenthaler Ferenc tiszaistvánfalvai lelkészhez kerüléséről a lapból értesült. Augusztus 9-én találkozott Ordass Morgenthaler lelkésszel, aki kifakadt Raffay erőszakos eljárása ellen, s „lángoló gyűlölet szólt minden szavából Magyarország ellen és minden ellen, aki és ami magyar. Ezt különben határozott formában meg is kérdeztem tőle, mire ő habozás nélkül vallotta meg, hogy gyűlöli a magyarságot." Ordass látogatást tesz Kátyon Klein Ferencnél is, aki „régebbi időből való ember", s aki még Újverbászon a gimnáziumban tanította. „Teljes bizalommal mentem tehát hozzá. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor kezdett főtisztelendőséged erőszakos természetéről, belátáshiányáról és zaklatásairól beszélni. Sérelmesnek tartotta, hogy főtisztelendőséged még az nap - a gyűlés előtti napon - is express levéllel zaklatta. Ugyanazokat a mondatokat mondta el, mint Morgenthaler, ugyanaz a sértő magatartás a magyarsággal szemben. Csodálkozó kérdésemre, hogy honnan van benne ... ez a nagy változás, azt hiszem megkaptam a mindent megvilágosító választ ebben a mondatában: „Itt minden megváltozott! ha egy német gyülekezet lelkésze nem tart együtt az új mozgalommal, úgy utolsó szálig elveszti híveit." Ordass ezt követően dönt úgy, hogy nem is próbál részt venni az Újvidékre összehívott egyházmegyei közgyűlésen. Ordass véleménye szerint az önálló német evangélikus egyházszervezés kifejezetten politikai célok kergetése, hiszen a két-háromszor annyi lélekszámmal bíró német katolikusok visszatértek Kalocsához. Az öt fiatal lelkészt - Meder Henrik alesperes, dr. Meder Henrik vallástanító, Morgentháler Ferenc tiszaistvánfalvai, Mornau Frigyes újvidéki, Elicker Károly bulkeszi lelkész - egyházi téren egyéni érvényesülés vágya kergeti. Eljárásukban pedig az új egyházi vezetők terrort alkalmaznak mindenkivel szemben, aki a papság köréből esetleg más véleményen volna. Erről győzte meg őt Binder lemondatása, és Klein Ferenc kifakadása is. Mert olyan „erős politikai hatalom áll az egyház új vezetői rendelkezésére, hogy egy másként gondolkozó lelkésznek a helyzetét tűrhetetlenné, tarthatatlanná tudják tenni és menekülésre kényszeríteni." De nem tartja célravezetőnek az engedékenységet sem, mely lehetővé tenné az önálló egyházszervezést, mert második lépésként valójában a magyarországi német egyházközségek odacsatolását akarják. Bírálja a Németország részéről folyó propagandát is, amely nem csak egy szövetségeshez méltatlan, de „visszariadva kellene szemlélni" egy ellenséges állam részéről is. „Fájóbb és döntőbb ebben a propagandában az, hogy nemcsak Főtisztelendőséged egyházi vonatkozású jogait nem hajlandók elismerni, de kereken elutasítják azt,