Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Szirácsik Éva: „Ország, világ, víz hajtotta"
542 lakásának tíz esztendeje, hadakban járt, melyről obsitja is vagyon ". Az urbárium elkészültekor Hollókőt még várként tüntették fel, további sorsáról földesúri döntésre vártak. A hollókői Nagy Mátyás apja hadnagy volt a vár török kézre kerülése előtt. Az egykori vitézek azonban más településre is költözhettek, a forrásunk alapján például Csitárra, döntően mégis az egykori végvárak vonzották őket. A mesteremberek származását gyakorta nem derítették ki a korabeli összeírok. Ahol azonban a mesteremberről megállapították, hogy jövevény volt, azok általában a mezővárosokban telepedtek le, mint a balassagyarmati Kovács Janó kovács, a szécsényi Nagy Sándor, aki gácsi csizmadia volt korábban, valamint a füleki Ötvös Tóbiás ötvös. A mezővárosokban több iparost tudtak foglalkoztatni, Gyöngyöspatán és Gyöngyöstarjánban viszont sok pásztor is élt, pedig a falvak általában egy-egy pásztort tartottak el. A korábban földesúr alá nem tartozók közül a mesteremberek a mezővárosokba, míg a pásztorok a falvakba költözhettek. A földesúri alkalmazásban álló, házhellyel rendelkező ifjabb Bárány (Baran) János, akinek apja telepítette be Balassagyarmatot, megtarthatta korábbi státuszát, vagyis szabados maradhatott. Sorstársai is földhöz jutottak 3 kivétellel, hiszen 15 gazda kapott szántót, rétet új lakóhelyén. A betelepülés okai A jövevények betelepülésének indokát a forrás csak egy esetben határozta meg. Egyfelől feltételezhetjük a háborús vagy egyéb pusztulás miatti bevándorlást a birtokra, esetleg birtokon belül, mint Turopolya esetében. Másfelől vonzó lehetett a különféle hadjáratok idején elpusztított, müvelésre váró mezőgazdásági területek megszállása, esetleg a remélt jobb megélhetés elérésének más módja. A nagyobb népsűrűségű, korlátozott mezőgazdasági területtel rendelkező északi vidékekről láthatóan sokan érkeztek a Koháry-birtokra. Bartos András például a népmeséket idéző legkisebb fiúként Apováról indult el, ahol Koháry István jobbágya volt, „ottan hagyván a házhelyén bátyját, Györgyöt és Jánost, most 9 esztendeje mióta onnét elszakadott", végül Keszegre költözött, ahol egész házhelyet kapott a földesúrtól.