Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szirácsik Éva: „Ország, világ, víz hajtotta"

Szirácsik Éva: „ Ország, világ, víz hajtotta " 535 47%-a elsősorban a mezővárosi mesteremberek, illetve a legszegényebbek (zsellérek, özvegyasszony gazdák) közül kerültek ki. 9 A statisztikák kiértékelése során tehát óva­tosságra int a nem ismert származásúak viszonylag magas aránya, főként a mezőváro­sokban. Az összeírásokban szereplő 960 gazda 58%-a helyi lakosnak vallotta magát, míg 32%-a jövevénynek. Az egyes településeken azonban eltérő viszonyokkal találkozhat­tak az urbáriumok készítői. Altalánosságban elmondható, hogy a Fülek környéki fal­vakban alig mutatható ki migráció. A betelepülés jellemezte inkább a Balassagyar­mat-Szécsény-Hollókő tengely környéki településeket, illetőleg a Heves vármegyei részeket. A mezővárosok közül Szécsényben, Balassagyarmaton figyelhető meg ha­sonló helyzet az ismertetett adatfelvételi problémák ellenére, illetve Füleken és Gyön­gyösön magasabb volt a jövevények aránya a helybeliekhez képest, bár a 17. század­ban Fülek is teljesen elnéptelenedett Szécsényhez és Balassagyarmathoz hasonlóan. A jövevények betelepülésének ideje Az urbáriumok lejegyzői a jövevény gazdák esetében fontosnak tarthatták megállapítani érkezésük pontos idejét. A 290 jövevény közül mindössze 93 gazdáról nem tudjuk, hogy mikor telepedett le a vizsgálatunk tárgyát képező Koháry-birtokon. 1 0 Jövevénynek azon­ban nem csupán a néhány évvel korábban beköltözött személyeket tartották. Olykor még azt is megjegyezték, ha a betelepülőt a szülei gyermekkorában hoz­ták a területre, amire az időközben felnőtté váló gazda gyakorta nem, vagy csak igen haloványan emlékezett. Az adácsi Rákos Mihály, Végh Mátyás és Teger Péter sem is­merte származását, emiatt írhatták róluk azt, hogy „gyermekségétőlfogva itt nőtt, ne­velkedett, az atyja hozta ide, akiről nem is emlékezik ", „ mióta az anyja csecsét szopta itt nőtt, nevelkedett", „maga sem tudja, honnan hozták ide". A balassagyarmati Michaló Pált Sziléziából „ az atyja a hátán hozta ki, itten nőtt, nevelkedett, de nem tud­ja micsoda helységből, vagy ki volt az ura ". A zahorai Rosza János „ minthogy elszaka­dásakor kicsiny volt, az ura ki lett légyen nem tudja". Előfordult, hogy a jövevényeket befogadó közösség, esetleg az átöröklődő gene­rációs emlékezet őrizte meg a betelepülés időpontját, esetleg annak módját. A gyön­gyöstarjáni Kerekes Gergelyről úgy nyilatkoztak, bár „ maga sem tudja, az atyja hon­nan hozta oda, az anyját sem ismerte, Buda vételétől fogva itt lakik". A keszegi Bartosov Matyej Méznevelőről „szakadott volt el kicsiny koráb [an], halotta, hogy ott 9 A nem ismert származású gazdák: Szécsényben 9 nemes, 13 mesterember, Koháry István kocsisa, 15 zsellér; Gyöngyösön 22 nemes, 3 özvegyasszony, Horváth János katona, akinek csak a felesége lakott a mezővárosban; Füleken 12 nemes, 1 özvegyasszony, 1 zsellér; Balassagyarmaton 2 nemes, 1 kovács; Gyöngyöstarjánban 2 özvegyasszony; Gyöngyöspatán 1 nemes és 1 zsellér; Kiszellőn a birtokhoz tartozó összesen 2 úrbéres gazda; Ecsegen 1 nemes, 1 zsellér. 10 Nem ismert a gazdák érkezési ideje 50 szécsényi, 3 rimóci, 5 balassagyarmati, 1 zsélyi, 3 adácsi, 1 viszneki, 6 horti, 3 gyöngyöspatai, 15 keszegi, 4 füleki és 2 garábi gazda esetében.

Next

/
Thumbnails
Contents