Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szederjesi Cecília: Falu bányával és gyárral - Salgótarján 1870 táján

512 bányák örökké égő hánydái állandóan sűrű, fojtó füsttel lepték el az egész völgykatlant, amelyben a község fekszik, akkor némileg megértjük, hogy miért nem iparkodtak itt véglegesen megtelepedni az emberek, s akit nem kötött ide hivatása, menekült is innen jobb hazába. "

9 A község másik felében, a Tarján patakon túl még szétszórtabban álltak a házak. A nagyobbik településrésszel gyaloghíd kötötte össze a Meszesalját, a jármüveknek a patakmedren való áthajtás maradt lehetőségül. A következő évtizedtől ide költöztek át a belső részről az ingatlanjaikat eladók. A vasút és a Tarján patak között a '70-es évek közepén még csak egyetlen ház állt, Jungmann Mihály doktoré, aztán a bányakolónia területéig üres mező terpeszkedett.

1

0 A falumag Tarján patakon inneni és túli részének nemcsak kinézete, hanem lakói is jelentősen eltértek 1869-ben. A belső rész 1037 lakójából 808-an (396 férfi és 412 nő) voltak helybeliek, ám a Meszesalja 976 lakójából csak 291-en (150 férfi és 141 nő). így a népesebb belső részen kevesebb volt a foglalkoztatott, mint a bevándorlókkal teli Meszesalján: előbbi területen 359, utóbbin 448 fő. A migránsok zöme az országhatáron belülről érkezett, az örökös tartományokból csupán tucatnyian, azon is túlról pedig mindössze egy német nő származott. A 2. körzetnek más tekintetben sem sok köze volt a hajdani palócfaluhoz: a foglalkoztatottak több mint 70%-a a bányászatban dolgozott," míg fold- és erdőművelésből csak 18%-uk élt, szemben az 1. körzet 50%-os arányával. Mindezek alapján célszerűnek tűnik a Meszesalja népszámlálási adatait részleteiben inkább a bányászokéval összevetni.

1

2 Az 1. népszámlálási körzet területén a legkiegyensúlyozottabb a nemek aránya (528 férfi és 509 nő), és ez - leszámítva a 30-as éveikben járókat-akkor is áll, ha korosztályonkénti bontásban vizsgáljuk az adatsort. Itt rajzolható meg a legegészségesebb korfa: a gyerekek 33,4, a negyvenen felüliek 16,6%-ot tettek ki. A nőtlen férfiak száma egy híján megegyezik a 20 év alatti fiatalokéval - ami természetesen nem jelenti azt, hogy 20 év fölött minden férfi nős volt, inkább a házasok magas aránya érdekes a számunkra-, és a hajadonoknál is hasonló a helyzet. Csupán három felnőtt férfi nem dolgozott a népszámlálás idején, a nők közül pedig öt volt foglalkoztatott. Ami a település városias jellegéhez elengedhetetlen polgárságot illeti: a megnövekedett népesség ellátásához kereskedőkre, szállítókra és iparosokra lett volna szükség, meggyökerezésük mégis csak vontatottan haladt. Tóth Gyula naplója szerint „az iparosoknak tetemes költséget okozott az ide-oda utazás, mégis csak hosszas megfontolás után kezdtek itt megtelepedni, mégpedig azért, mert a nagy lakásínség mellett 9 TÓTH, 1995. 54-56. p. ío Uo. 56. p. 11 A népszámlálás nem különbözteti meg a bányászatban és kohászatban foglalkoztatottakat, de kizárható, hogy a Meszesalján gyári munkások laktak (lásd a vonatkozó fejezetet). 12 Az 1. körzet bányászai fedhetik a bányamunkások felvételi naplójában megtalálható, legtöbbször házzal, kerttel, földdel bíró salgótarjániak csoportját. Ezért, és mivel technikailag sem megoldható a kiszűrésük, az 1. körzet lakóinak vizsgálatánál is szerepelnek, de a bányatörzskönyvből kiolvasható adataik a következő részben kerülnek ismertetésre.