Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Ifj. Barta János: Uradalom az ország szélén. (Jobbágyok és földesurak a homonnai uradalomban a 18. század végén)
50 (14%) a majorságból származott. 2 4 Csáky Imrének szőlőből mindössze 13 2/g teleknyi (1,2%), Csáky Istvánnak 10 teleknyi (ugyancsak 1,2%) bevétele volt, s szerényebb maradt a két gróf majorsági jövedelme is. Különbséget jelent az is, hogy Aspremont János Gobert gróf birtokai a megye jövedelmezőbb vidékein helyezkedtek el: szőlői a Hegyalján, majorságai az Alföld peremére eső települések kiterjedt szántóin. A megyében tehát igazán nagy jövedelmekhez a szőlők és az allódiumok révén lehetett jutni. 8. Néhány család összes megyei birtoka és jövedelmi viszonyai Birtokos neve Úrbérrendezéskor Majorsági szántó (1790) Jövedelem (1800) Birtokos neve Falvak száma Telekszám Falvak száma Szántó nagysága / kat. hold Falvak száma Jövedelem / sessió Csáky István 24 310 V* 8 716,0 24 852 3/g Csáky Imre 20 353 V* 7 2093,9 27 1 1 1 1 4/g Vandernáth 6 119% 5 682,3 12 408 V 8 Aspremont J. G. 16 152 V 8 18 5531,8 26 1573 2/g A homonnai uradalom Zemplén megyében nem tudta azokat a jövedelemforrásokat felkínálni, amelyek településeinek birtokosai számára a legjelentősebb bevételeket tudták volna biztosítani. Sőt, az uradalomtörténetek által kiemelt jövedelemforrások közül is inkább csak a jobbágyi szolgáltatásokkal tudtak élni (ebből származott a jövedelmek csaknem fele), míg az allodiatúrák jövedelme (a jövedelmek kevesebb, mint egytizede) elhalványult mellettük. Az uradalom birtokosai a regálé-jövedelmek közül is szinte egyedül az ugyancsak a jobbágybevételeket megcsapoló italmérésből tudtak számottevő jövedelemhez (a jövedelmek egynegyede) jutni. A földesurak bevételei között jelentéktelen maradt a jobbágyok megélhetésében kiegészítő jövedelmet biztosító erdő-élés (alig egyharmincadnyi jövedelem) is. Igaz, a birtokos az erdőben nem a vadon termő gyümölcsöket vagy a gombát gyűjtötte, hanem a fát hasznosította, amelynek viszont - az uradalomnak a forgalomból kieső, távoli fekvése miatt - szállítása nehezítette meg a kihasználását. A homonnai uradalom sajátosságai (de legalábbis jövedelmi viszonyai) aligha engednek kétséget afelől, hogy az itteni birtokosoknak elsősorban a jövedelmek hagyományos csoportjai felé kellett fordulniok. Esetükben tehát fokozottan érvényesültek azok a tényezők, amelyeket a 18. századdal foglalkozó modern uradalomtörténetek a túlzott változtatások elleni érvként szoktak felhasználni. De lehet, hogy mindez csak az ország peremén meghúzódó, mind parasztjai, mind földesurai számára meglehetősen mostoha lehetőségeket kínáló uradalom sajátja. 24 VÖ. BARTA, 1998. 478^*93. p.