Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szabó Jolán: Alapítványok Gyöngyösön a 19. század első felében

504 Ispotály alapítvány Szegények alapítványa Szegény asszonyok alapítánya Pocsuk alapítvány Támogatók száma Befizetett összeg Támogatók száma Befizetett összeg Támogatók száma Befizetett összeg Támogatók száma Befizetett összeg 1801-1810 6 618 — — 4" 1095 1 49 1811-1820 8 1395 10 1838 1 100 — 1821-1830 8 2300 2 200 1 600 1831-1840 12 4000 — — — — — — 1841-1850 2 200 2 150 18511 50 Az alapítványok támogatottsága a vizsgált időszakban különbözőképpen alakult. A három iskolai alapítvány közül kettő egyáltalán nem talált további támogatókat, a harmadikat pedig 2 személy támogatta az alapítástól eltelt több mint 60 év alatt 649 forinttal. A szociális alapítványok közül szintén kevesen támogatták a szegény asszonyok alapítványát. Az 1808 és 1811 közötti időszakban 3 fő adományozott együttesen 1136 forintot, ehhez járult még „több jóakarók" néven 59 forint, mely összesen 1195 forint gyarapodást jelentett. A szegények támogatására létrehozott alapítvány tőkéjének növelése szintén rövid időszakra koncentrálódott. 1816-1818 között 10 személy adományozott összesen 1838 forintot, 1830-ban 2 ember fizetett 100-100 forintot, illetve 1847-ben2fő 150 forintos befizetése jelentett további gyarapodást. Míg ennek a két alapítványnak a támogatottsága mind a befizetők számát, mind az adományozott összeg nagyságát tekintve nem túlzottan jelentős, időbeli megoszlása alapján pedig leginkább kampányszerűnek tekinthető, addig az ispotály alapítványé a 18. század utolsó harmadától folyamatos. A 47 adományozó összes befizetése 11 241 forintot tett ki, mely az alaptőke (8786 forint) 128%-os növekedését eredményezte. A támogatás nyilvánvalóan nem véletlenül koncentrálódott ide. A már régóta fennálló intézmény működését nemcsak az alapítvány biztosította, hanem a rendelkezésére bocsátott vagyon is (szőlő, malom), így a további juttatott pénzek célba érése biztosnak volt tekinthető. Az alapítványokat létrehozásuk és 1856 között összesen 68 személy támogatta, ebből 7 befizetés esett a 18. század végére, a többi az 1800 utáni időszakban történt. Mindez jól mutatja, hogy az adományozásnak ez a formája a 19. században vált szélesebb körben gyakorlattá. 13 A jegyzéken három név szerepel, egy tétel pedig „több jóakarók" támogatását tünteti fel, melyet számításunkban egynek vettünk.