Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásai

Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásokban 459 A két tizedszedő páros rendszere annak ellenére, hogy az első fennmaradt kettős jegyzék 1559-ből származik,

2

1 már 1551-ben is biztosan működött.

2

2 A beszedett tized mennyiségén 1566-ban illetve 1578-tól Murány és Szendrő osztozott. Az 1581-ből és 1582-ből mindegyik tizedkerületről két-két jegyzék készült, illetve maradt ránk. Tornay Mátyás a vár alatti kastély vajdája Balog, Ajnácskó és Gede, valamint Murány és Ratkó

2

j Matthias Kraus alkapitány pedig Krasznahorka valamint Putnok tizedkerületeit dézsmáltatta,

2

4 előbbi Johannes Lupus utóbbi Poniczky Jakab írnokok segítségével. Ugyanekkor Marcelli János és Zákányi István tizedszedők jegyzéke is fennmaradt ugyanezekről a kerületekről.

2

3 A jegyzékek biztosan nem egymás másolatai, azokat eltérő dátummal és kissé eltérő szerkezettel készítették; Matthias Kraus jegyzékében bár a falvak valamint a személyek sorrendje általában megegyezik, de kihagyta a falvak bíráit és a zsellérek felsorolását és a részösszeadások is kisebb különbséget mutatnak. A tizedszedő katonai párosairól azt kell megjegyezni, hogy egyikük általában a vár alatti kastély parancsnoka volt (vajdának nevezik őket), másikuk pedig a vár egyik tisztje (alkapitány vagy tizedes). Mindez a jegyzékek vizsgálatánál a hitelesség illetve a pontosság szempontjából fontos. Összehasonlítva az ezekekben felsorolt neveket, azt látjuk, hogy a névírás tekintetében nincs jelentős különbség, annak ellenére, hogy a tizedszedő német vagy magyar nemzetiségű (természetesen mindkét esetben a tényleges névírást jegyzők intézték, mint például 1569-ben, amikor Hans Haufensteiner a fellegvárban szolgálatot teljesítő zsoldosként a kastély vajdájának, Horváth Mátyásnak segített, nevét azonban csak azért tüntette fel a jegyzéken, mert a vajdát a tizedszedés alkalmával a törökök megölték. A gömöri tized mennyiségéről 1550-1572, illetve 1580-1598 között rendelkezésre álló adatokból látszólag könnyen tehetnénk olyan általánosító megállapításokat, amelyek akár a megye népességszámára, akár a mezőgazdasági termelés milyenségére vonatkoznának, az adatsorok részletesebb vizsgálata azonban óvatosságra int. Az első három ismert év adatai azt mutatják, hogy évente akár megkétszereződhetett a beszedett gabona mennyisége. A negyedik évben azonban az előző év tizedére esett vissza (1550-ben 3411,5; 1551-ben 5175; 1552-ben 10778,5 korec mennyiséget, 1553-ban 1088, 1554-ben 1704, 1555-ben pedig 1265 korec termést tudtak a tizedszedők behajtani. (1000 korec gabona 628,5 mai mázsának felel meg.) Az első évek adatai, de talán leginkább az 1552-ből származó adatok arra engednek következtetni, hogy a vármegye a háborús pusztítások előtt igencsak jelentős gabonatermő vidéknek számíthatott, erre az évre ugyanis sikerült az 1549. év hadjáratát kiheverni, és így nagyobb termést 21 MOL E 159 Regesta decimarum. A tizedjegyzékeket mikrofilmen lehet kutatni. A továbbiakban a tekercseken is jól azonosítható füzetekre hivatkozom. (= Gömöri tizedjegyzék) 1559/1. és 1559/2. fűz. 22 MOL Magyar Kamara Levéltára Magyar Kamara Archívuma Litterae ad Cameram exaratae E 41 1551. No. 40. 1551. augusztus 7. 23 MOLE 159 84. cs. 1581/1. füzet fol. 1-22. és 1581/5. füzet fol. 133-162. 24 Uo. 1581/2. füzet fol. 23-38. és 1581/4. fűzet fol. 114-132. 25 Uo. 3. fűzet fol. 39-113.