Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásai

SARUSI KISS BÉLA A MURÁNYI URADALOM XVI. SZÁZADI ÖSSZEÍRÁSAI A középkor végi és koraújkori Magyarország népességszámának meghatározása már évszázada témája a magyar történetírásnak. Tanulmányok monográfiák, vaskos forrásközlések foglalkoztak az e kérdésben leginkább használt feudális összeírások forráskritikai és tartalmi elemzésével, közlésével, amelynek eredményeképpen települések, megyék és országrészek népességére tettek megállapításokat. Jelen közlemény azzal a céllal készült, hogy tisztelegve Bán Péter ezen a területen is jelentős munkásságának, a murányi uradalom településeinek lakosságát, a Gömör megyei és az uradalmi összeírások segítségével vizsgáljam. Célom megállapítani azt is, hogy egyáltalán milyen viszonyban vannak ezek az összeírások egymással illetve a valósággal. Magyarországon IIa Bálint és N. Kiss István jelölte ki azt az utat, mely a kora újkorban keletkezett tizedjegyzékek feldolgozásában a mai napig meghatározó.

1 IIa a Gömör megyéről szóló monográfiája alapján állította össze azt a tizedjegyzékek forráskritikájáról szóló módszertani útmutatót, amely ennek a forrástípusnak a feldolgozásakor a mai napig a leggyakrabban hivatkozott tanulmányok közé tartozik. Sajnálatos módon azonban éppen a létrejött monográfia nem aknázta ki sokoldalúan és alaposan a gömöri tizedjegyzékek és más összeírások összehasonlításában rejlő lehetőségeket.

2 N. Kiss István az általa közölt forrásokból egy 8-10%-os mintán a név(személy)azonosságokat vizsgálva azt állapította meg, hogy „Két-három év után a falujában megmaradt jobbágyság, az ún. törzslakosság, az eredeti össznépesség mindössze 52,9%-ára rúg, míg az eltűnt parasztok aránya eléri a 47,1 %-ot!" Ugyanakkor az eltűntek helyén új gazdák jelentek meg, akiknek száma csak alig valamivel volt kevesebb (4,2%), mint a távozóké. Megállapította azt is, hogy „a törzslakosság súlya 55,3%-ot tesz ki az új települők 44,7%-os arányával szemben".

3 A jelenség magyarázatául a paraszti földtulajdon ugyanilyen arányú mozgását hozta fel, szerinte ezek a számok „nem csupán a szabadabban adható-vehető szőlőkről, irtványföldekről, hanem a jobbágyföld leginkább kötött része, a szántóterület gyors és tömeges forgalmáról" tudósítják az utókort. 1 ILA, 1940-1941 223-249. p.; ILA, 1957. 82-118. p. 2 ILA, 1944-1976. 3 N. Kiss, 1960. 1021. p.