Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Radó Bálint: Az újítás és megújítás híveinek küzdelme a 17. századi brit vallási közéletben egy vitairat tükrében
Radó Bálint: Az újítás és megújítás híveinek küzdelme a 17. századi. 449 vallásunk nem áll távol egymástól, a hit alapvető kérdéseien teljes communioban vannak". 3 4 Azt írja továbbá, hogy Canterbury-ben elterjedt nézet, miszerint a jezsuiták és a kálvinisták a béke megbontói, tulajdonképpen mindkettő puritán. 3 5 Két szempontra kívánom felhívni ezzel kapcsolatban a figyelmet. Egyrészt arra, hogy politikai teológiájukban a jezsuiták és a kálvinisták valóban feltűnő rokonságot mutatnak (nem is szólva a puritán George Buchanan és a jezsuita Mariana zsarnokölési téziséről, igaz, mindketten eltávolodtak saját közösségük fő irányzatától.) Igaz ez a politikai teológiai hasonlóság akkor is, ha általában teológiájukban egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézeteket vallottak. Másfelől érdekesnek tartom megemlíteni Jakab király nevezetes mondatát: „a jezsuiták nem egyebek mint puritán pápisták" 3 6 A IV. fejezet címe elárulja, hogy ebben Baillie arról értekezik, hogy Canterbury Rómához csatlakozik a legnagyobb bálványimádásban. Alátámasztásul felhozza, hogy Laudék „pápista módra" az oltárasztalt imádják, csókkal illetik 3 7. Az V. fejezet úgy indul, hogy Canterbury-t ismét „a mi frakciónk" kifejezéssel illeti Baillie. 3 8 Ennek ellentéte az, amikor Jakab király „Puritánus Újítókról" szólt/ 9 A 63. oldal - eltérő szöveggel - kétszer szerepel, tehát egy oldalnyi csúszás található itt a munkában. E két oldalon Baillie azt írja, hogy Canterbury a kanonikus könyvek mellett az apokrifeket is idézi, akár a latin egyház. Baillie az említett Bellarmin „legszörnyűbb tévedésének" nevezi, hogy szerinteés Canterbury szerint - önmagában a keresztség valakit kereszténnyé tesz. 4 0 Elképedve írja ezt követően, hogy Canterbury állásfoglalásában nem szerepelt, hogy a hét közül öt „fattyú sákrámentom." 4 1 A 87. oldalon döbbenettel írja, hogy a szerzetesi életeszményt nagyra tartja Canterbury. A kolostorok VIII. Henrik általi feloszlatását — ez, kiegészítem, inkább Thomas Cromwell, a király egyházügyi főmegbízottjának müve volt - istentelen tettnek nevezi Laud, amely mind az egyház, mint a korona ellenére volt! 4 2 A vitairat VI. fejezete Canterbury katolikusokat idéző „babonáiról" tudósít. Eszerint „pápista módra" nem ellenzik a keresztvetést, a mellkereszt illetve feszület viselését, a rózsafűzért, a pénteki, esetleg szerdai és nagyböjti hústilalmat - hozzá kell fűznöm, ezeket Erzsébet idején szigorúan megkövetelték Anglia-szerte -, továbbá állítják, hogy mindezek az apostoli korban gyökereznek. 4 3 Templomaikat - középkori 34 BAILLIE, 1640. 41. p. 35 Uo. 46. p. 36 MCILWAIN, 1965. 126. p. 37 BAILLIE, 1640. 49. p. 38 Uo. 61. p. 39 SOMMERVILLE, 1994., 138. p. 40 BAILLIE, 1640. 70. p. 41 Uo. 72. p. 42 Uo. 87. p. 43 Uo. 81. p.
