Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Radó Bálint: Az újítás és megújítás híveinek küzdelme a 17. századi brit vallási közéletben egy vitairat tükrében

RADÓ BÁLINT AZ ÚJÍTÁS ÉS MEGÚJÍTÁS HÍVEINEK KÜZDELME A 17. SZÁZADI BRIT VALLÁSI KÖZÉLETBEN EGY VITAIRAT TÜKRÉBEN Engedtessék meg, hogy írásomat személyes hangvétellel kezdjem. Bán Péter tanár úr Pécsett, az akkor még Janus Pannonius Tudományegyetemen 1988 őszén egyik előadásában iróniával jegyezte meg, hogy a marxista szemlélet szerint a királyról elég annyit tudnia egy történésznek, hogy „feudális csökevény és korona van a fején". Amint kimondta ezeket a szavakat, évfolyamunk nevetésben tört ki, ugyanis abban a pillanatban egyszerűen leesett az előadóterem faláról Károlyi Mihály képe... Innen a párhuzam: immár mindennemű sarkítás nélkül, hányszor halljuk vissza a vizsgákon, hogy a reformáció „vallási köntösbe bújtatott antifeudális mozgalom". A magam szerény eszközeivel mindenkor igyekeztem tudatosítani, hogy nem csupán a protestáns és a katolikus reform korát, amelybe tanulmámyom időrendileg illeszkedik, hanem az egyháztörténet egészét sem szabad a köztörténet vagy a gazdaságtörténet lábjegyzeteként kezelnünk. I. Károly királynak azért kellett egybehívnia a parlamentet, mert adómegszavazásra volt szüksége a skótok ellen. Őket az lázította fel, hogy az uralkodó erőszakkal kívánta bevezettetni a még I. Erzsébet trónrakerülése után elfogadott „Harmadik Általános Imakönyvet". Cikkemben egy, a 17. századi Skóciában készült, a korban, azaz a konfesszionális orthodoxiák korában bevett műfajt képviselő vitairat vizsgálata nyomán kívánok hozzájárulni az újítás - megújítás kortársakat mélyen foglalkoztató témájához. A vitairatot, amelynek egyetlen csorbítatlanul fennmaradt példányára Edinburgh-ban, Skócia Nemzeti Könyvtárában, a Korai Könyvek és Kéziratok Gyűjteményében bukkantam, az 1599-ben Glasgow-ban született Robert Baillie angol nyelven írta. Nincs tudomásunk eredeti latin szövegváltozatról, noha a szerző rendszeresen publikált latinul is. Célja viszont nyilván az volt, hogy írását minél többen értsék. Ezzel együtt, az iratból eleve kevés élte túl az arminiánus konfiskálásokat, hiszen az élesen támadta Laud-ot, Canterbury érsekét és személyén keresztül a „szentség szépségét" hangoztató, Erzsébet idején szinte kizárólagosságra törő „magasegyházi" jelleget, a pompázatos, katolikus-ízű liturgiát. Érdekes magának Robert Baillie-nek életútja, amelyet csak vázolhatok. Glasgow-ban végzett bölcsészetet és teológiát. Lelkésszé szentelése után mindössze 23 évesen az egyetem filozófia professzora lett. 1638-ban résztvett a presbiteriánus, a zsinatpresbiteri elvre építkező skót Egyház, az ún. Kirk közgyűlésén. Ez a fórum eleve a Károly király által a skótokra oktrojálni kívánt imakönyv elleni tiltakozásul ült össze.