Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Petercsák Tivadar: A Heves megyei közbirtokosságok levéltári forrásai

Petercsák Tivadar: A Heves megyei közbirtokosságok levéltári forrásai 421 gítették a nemesi és paraszti közbirtokosságok Észak-Magyarországra jellemző történeti formációinak a feldolgozását is.

1

7 A volt úrbéresek közbirtokosságai a településen belül önálló testületet alkottak és sajátos szervezeti rend szerint működtek, kezelték az osztatlan közös tulajdont, szervezték a legeltetést és a jogosultság alapján elosztották a közös erdőből kitermelhető fát a tulajdonostársak között. A közbirtokosságok az 1894. évi XII. tc. szerint kötelesek voltak szervezési szabályzatot és legelőrendtartást alkotni. Ezeket minta után kezdetben kézzel írták, de a 20. század második évtizedében már előre nyomtatott füzeteket adtak ki a legeltetési és az erdőbirtokossági társulatok részére. A 7000/1914. FM rendelethez kiadott legelőrendtartás belső borítóján utasítás olvasható a kitöltésre vonatkozóan: „Ez a legelőrendtartás a mellékelt minta felhasználásával és a helyi viszonyoknak megfelelően töltendő ki. Az esetlegesen fölösleges §-ok kihúzandók."

1

8 A falusi gazdasági közösségek jegyzőkönyveit a közbirtokossági jegyző vezette, de ő készítette a szerződéseket és bonyolította a hivatalos levelezéseket is. A levéltári dokumentumok tanulmányozása mellett végzett recens néprajzi gyűjtések alapján általánosnak tekinthető, hogy erre a tisztségre jó fogalmazási készségű és megfelelő írású férfit választottak. Előnyös volt, ha bizonyos alapvető jogi ismeretekkel rendelkezett, megértette és alkalmazni tudta a felsőbb szervek utasításait, rendeleteit. Bélapátfalván az 1930-as években dr. Kubiss Géza községi főjegyző - aki tagja volt a birtokosságnak-a legeltetési társulat 1934. évi február 11-i közgyűlésén segített értelmezni az alapszabályt, és jogi tanácsokat adott a tagságnak a társulat vezetésére és a választás módjára vonatkozóan. Egyébként a Bélapátfalván 1934-1950 között vezetett közgyűlési jegyzőkönyveken látszik a községi főjegyző jogi segítsége, a szabályos tagolás, bevezető és befejező formula alkalmazása, a tárgyalt téma és a határozatok külön hasábban történő szerepeltetése, a jegyző, az elnök és a hitelesítők aláírása. A 20. század végén is működő szarvaskői közbirtokosságnál is rendszerint közigazgatásban dolgozó személyt választottak jegyzőnek.

1

9 Míg a nemesi közbirtokosságok létét csak a szokásjog befolyásolta, a polgári korszak erdő- és legelőközösségeinek a szervezeti kereteit, működését az országos törvények szabályozták. Ennek ellenére ezek a paraszti gazdasági közösségek nem uniformizálódtak, sőt nagyon sok helyi jellegzetességgel rendelkeztek. Ezen sajátosságok feltárását segítik a Heves Megyei Levéltár különböző fondjaiban őrzött dokumentumok, amelyek értelmezéséhez, a közösségi elvárások, a helyi szokások részletes bemutatásához, nélkülözhetetlenek a néprajzi megfigyelések és a helyszíni adatgyűjtések. 17 PETERCSÁK, 1987.; PETERCSÁK, 2000.; PETERCSÁK, 2006. 18 HML V-270. 9.1. 19 PETERCSÁK, 2006. 123-124. p.