Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Papp Klára: Bethlen Miklósné Csáky Kata erdélyi gazdasága
412 A levelezés egyértelműen azt bizonyítja, hogy a borkészítés módjával az urasági tisztek tisztában voltak. 1781 őszén Kozma Ferenc Kükiillővárra küldött Teremiből Csáky Katának máslás-bort, amit a seprőre öntött, és kiforrott must után nyertek." A szurdoki pincében (1782) bizonyos jó borokat „leszorított" Kellő Ambrus, hogy azokat könnyen lehessen a grófnő kérésére Almásra szállítani. 10 0 Küküllővárról Filep Demeter 1763-ban 10 1 és Árkosi Ferenc 1783-ban kénezett hordóban tartott borokról írt a grófnőnek: „még rettegi tavalyi bor a meglehető, csak az anslog 10 2 erőssen érzik rajta." A Csáky-birtokok majorságaiban ennek a módszernek alkalmazása a modern eljárások ismeretére utal. A parasztok úgy tartották, hogy a „büdöskővel való füstölés" rossz ízűvé teszi a bort és fejfájást okoz. Ugyancsak Árkosi számolt be a szurdokihoz hasonlóan a „conserváltatott" borról Bilakon és Ádámoson, ami alapján megnyugtathatta úrnőjét: „Bor szűkiben nem lesz excellentiád." 10 3 A család birtokában lévő szőlők természetesen nem azonos termékenységüek és minőségűek voltak. A kocsmákon a savanyú, de olcsó bor volt a kelendőbb. Gyulai Z. András 1763-ban közölt hasonló híradást Csáky Katával, amikor Bilakról tudósította, hogy „Az oláhok tisztjei az óhbort is elhordanák. Nagyfaluban 2 poltúrán árullyák a savanyú bort, serlinginek a kocsmában hasznát sem vehetjük a miá." 10 4 Küküliőváron ellenkezőleg, Kádár Mózes éppen azt kifogásolta, hogy az urasági tisztek a 8-10 poltúrán eladható majorsági bort kapják, ami csökkenti az urasági bevételeket. 1(b Egészen bizonyos, hogy vidékenként is eltérés volt a lakossági igényekben, hiszen a jó szőlővidékek éppen a savanyú borokra nem mutattak érdeklődést. 1786-ban Ágoston Márton is azt írta Kolozsvárról, hogy „itt korcsomán a tavalyi savanyú bor nem kél". 106 Teremiben bizonyosan a jó bornak volt keletje, mert 1791 áprilisában Ádámosról hoztak ide két hordó bort, aminek vedre 1 Rft 64 krajcárt ért, s Benke Mózes szerint minden veder boron 33 krajcár nyereséget ígért. 10 7 Az uradalmakban ahol lehetett, tartottak kocsmát, s a grófnő igyekezett a boreladásból jövedelemhez jutni: Szurdokon, Almáson, Szentmihályon, Bilakon több helyen (pl. a vendégfogadóban, a mészárosnál, az alsó kocsmán, a boros piacon: a 99 Fond Jósika No. 662. 63. p. 1781. november 4-én kérte erre Csáky Kata. 100 Uo. No. 661. 182. p. 1782. november 19. 101 Uo. No. 661. 34. p. 1763. március 17-én küküllővárról küldött levél. Filep szerint a „boroknak jobb részit anschlagra vettük, ami kevés majorsági bor itten vagyon, asztat is ezen holnapnak fodta felé árulásra visszük." 102 Anslág, anslog (Einschlag) - kénező rudacska (boroshordó kénezö kénrudacska) SZT I. 344. p. A hordók kénezése a 18. században is ismert volt, de a 19. században vált gyakorlattá. Lásd OROSZ, 2005. 17-19. p. 103 Fond Jósika No. 661. 196-197. p. 1783. szeptember 13. A grófnőt nem személyes szükséglete miatt érdekelte a bor, hanem a tisztek illetménye, az ún. „promonda bor" miatt. 104 Uo. No. 661. 12. p. 1763. március 27-én, Bilakról küldött levél. 105 Uo.No. 661. 113-115.p. 1777. június 22-én kelt levél. 106 Uo. No. 661. 239-240. p. 1786. augusztus 29. 107 Uo. No. 661. 305. p. 1791. április 22-én Nagyteremiből küldött levél. Nagyteremi - Tirimia, Küküllő vm.
