Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Orosz István: Európai művelődés a 15-16. század fordulóján

366 gömb alakjáról, s meggyőzte a portugál királyt arról, hogy Afrika körülhajózásával nem hullnak a semmibe a portugál hajók, hanem eljuthatnak Indiába. Bár Amerika felfedezését nem érhette meg, Kolumbus az ő elképzelése alapján indult el nyugat felé Indiába. Elméletének helyességét Magellán földkörüli útja bizonyította be véglegesen 1519-ben. Ptolemaios azonban nemcsak a föld gömbalakját, de mozdulatlanságát is hirdette, s azt tanította, hogy a Világmindenségnek a mozdulatlan Föld a központja, a Nap, a Hold és a bolygók a Föld körül keringenek, és az egész rendszert kupolaszerűén borítják be az állócsillagok. Ez a geocentrikus rendszer arab közvetítéssel Almagest néven terjedt el Európában. Nehézséget csak a bolygók mozgásának magyarázata okozott, mivel az égbolt megfigyelése szerint a bolygók nem mindig mozogtak azonos irányba, hanem időnként hurkokat írtak le, azaz korábbi irányukhoz képest visszafelé haladtak. A bolygók ilyen mozgásának leírásához Ptolemaiosnak szüksége volt a matematikában ciklois-nak nevezett rendszerre, amely körnek körön való gördülését írja le. Feltételezte, hogy a bolygók nemcsak a Föld körül keringenek, hanem különböző sugarú kis körök, epiciklusok középpontjai körül is. Az epiciklusok középpontjai azonban a Föld körül körpályát, deferenseket írnak le. E rendszer bonyolult volt ugyan, de segítségével a bolygók mozgását jól ki lehetett számítani. Ptolemaios rendszerének azt az axiómáját, hogy a Föld mozdulatlan, már Cusanus is kétségbe vonta, aki nemcsak azt állította, hogy a Világmindenségnek nincs központja, de azt is, hogy „a Föld valóban mozog, még ha a látszat más is". A geocentrikus rendszer cáfolata azonban csak Kopernikusznak sikerült, aki már 1515 táján megfogalmazta 1543-ban megjelent De revolutionibus orbium Caelestium libri sex, azaz „Az égi pályák mozgásának hat könyve" c. munkájában a heliocentrikus felfogást. Elmélete újszerűsége miatt nem merte közölni felfedezését csak három évtized múltán. Meglehetősen primitív eszközeivel is megállapította, hogy a Föld nem mozdulatlan, mert forog tengelye körül, nem központja a Világmindenségnek, hanem a Nap bolygóinak egyike. Ezáltal szükségtelenné vált a Nap, a Hold és a bolygók mozgásainak bonyolult magyarázata. A Föld tengely körüli forgásával egyszerűen magyarázható volt a Nap és a Hold napi mozgása, a Föld Nap körüli keringésével pedig a Nap egész évi mozgása. A bolygók keringésének magyarázatához sem volt szükség epiciklusokra és deferensekre. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy Kopernikusz nem szakított teljes mértékben a ptolemaiosi rendszerrel, mert az állócsillagokról ugyanúgy vélekedett, mint ókori elődje, s azt is állította, hogy a gömb alakú testek, amelyek a legtökéletesebb alakzatok, automatikusan forognak önmaguk körül. A csillagászat mellett a természettudományok más területén, így a kémiában és a fizikában a 15-16. század fordulóján nem tapasztalhatunk áttörést. Arisztotelész elmélete a négy elemről, s arról, hogy az elemek átalakíthatók egymásba, változatlanul érvényesült. Georgius Agricola munkássága inkább a bányászat gyakorlatát segítette elő, de nem változtatott az arisztotelészi elveken. Az emberi test ismeretében és az orvostudományban Hippokratész és Galenus tekintélye csorbítatlan volt. Ezért is okozott óriási felháborodást, hogy a 16. század első felének csodadoktora Paracelsus